Genova

Az újév harmadik napján Ivi megkegyelmezett, és kijelentette, hogy egy napot pihenünk. Magyarán ismét nem megyünk sehova, mint mindig.
Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy ostorral kényszerítette a családot egész napos robotolásra, hogy kitakarítsuk a lakást/autót, mert az előző napokban a kirándulások miatt nem volt rá idő, és mekkora disznóól kerekedett már!

Hogy meg ne ártson a sok semmittevés, negyednap ismét útra keltünk. Európa legnagyobb akváriuma pont Genovában van, lehetetlen kihagyni. Még akkor is, ha a közelmúlban már láttuk a brightoni, a londoni, egy másik londoni, a chessingtoni (2x), a malagai és a dunkerque-i, akváriumokat.

Ettől még ez a hely lehetett volna jó, de nem volt az. Az egymást taposó sokaság, a döbbenetesen udvariatlan, lökdösődő gyerekek és szüleik miatt nem lehetett élvezni a látványosságot, ami ráadásul semmi újat nem tartalmazott az előzőekhez képest.
Előfordul az ilyen, nem lehetett előre tudni. De az nagyon hamar kiderült, hogy a gyerekeket már egyáltalán nem érdeklik a halak/fókák/pingvinek/delfinek.
Szerencsére Ivi tervezett más programokat is, amik viszont tényleg jól sikerültek. Előbb fellifteztünk 40 méter magasba, s onnan néztünk szerteszét. Lenyűgöző a város odafentről, de nekem legalább ennyire tetszett maga a szerkezet, az a hatalmas, pók-szerű állvány, aminek leghosszabbik lábáról lógott a lift, másik kettő pedig az akvárium tetejét tartotta.
Voltunk egy gömb alakú üvegházban is – ez látszik is pár képen, amit a liftből készítettem -, ahol 35 fok, trópusi páratartalom, trópusi növények és trópusi madarak fogadtak. A gondozó nem volt elégedett a sebességgel, amivel az óriási fehér papagáj nyammogta az ebédjét, ezért úgy veszekedett vele, mint egy gyerekkel szokás. Nem tűnt úgy, hogy a papagájt ez meghatotta volna.

Ezután a Boccadasse nevű halászfalut terveztük megnézni, de én előtte beiktattam egy órányi, kellemes sétát Genova belvárosában, mert bűn lett volna úgy elmenni, hogy nem érezzük át a város lüktetését, színeit, illatát. Meg azért is, mert a térképen elbénáztam a keresést, és tévedésből egy étteremhez navigáltám a családot a halászfalu helyett.
Genova mindenképp megér egy látogatást, mert különleges hely. Gyakorlatilag egy óriási sziklafalra épült az egész város, ezért hihetetlenül zsúfolt, minden négyzetcentimétert kihasználnak. Az óváros gyönyörű, hangulatos, pezsgő. Nagyon jó megnézni közelről, de nem szívesen élnék egy ilyen méhkasban.

Végül természetesen eljutottunk Boccadasse-ba, ami a Cinque Terre-falvakhoz hasonló kis település. Nagyon festői, a haragos víz mellett még jobban mutatott.