Boldog karácsony a delfinekkel

Ez a program kifejezetten Emma miatt volt érdekes. Imádja az állatokat, de még nem tudja, mi legyen a szakmája, így megpróbálunk az érdeklődési körének megfelelő programokat szervezni.

Már nagyon régóta szeretett volna úszni a delfinekkel. Ha ez nem is jött össze, azért sikerült megsimogatni őket és tanulni róluk a Selwo Marina delfináriumban. Plusz beleszerettem egy sima denevérnek kinéző indiai repülő rókába. Mind a delfin, mind a fóka és exotikus madár show-k szuperek voltak, nagyon élveztük őket. Viszont kivételesen nem voltak felnőttek a delfin programon: otthagyták a gyerekeket, és mentek dolgukra, míg Gábor és én beöltöztünk az összes gyerekkel és a mieinkkel együtt a vízhatlan kertésznadrágokba. Ahogy a vízben álltunk a gyerekekkel együtt, egyedüli felnőttként, olyan érzés volt, mint amikor rajtad kívül senki más nem akarta a bohócot látni. Gábor arckifejezése legalábbis még este is röhögőgörcsöt okozott nekem. Igazából nem is akkor tartok tőle, amikor káromkodik, hanem akkor, amikor nagyon halkan beszél, és ilyeneket mond: Bébi, többet ne fizess be gyerekzsúrra, légy szíves. Boldog Karácsonyt. 🙂

Na jó, elmondom én is, hogy nézett ez ki.
Szülők, gyerekek várakoznak türelmesen a delfinsimogató ajtajánál, mindenki udvariasan bazsajog a másikra. Mikor az ajtó nyílik, a delfinidomár lánykák kérik a jegyeket, mi a sor végén állunk. Így szépen végignézem, hogy minden szülő puszival elköszön, gyerek be a kapun, szülő fel a nézőtérre fotózni a simogatást.
Na ne! Az nem lehet, hogy az asszony gyerekprogramra fizette be az egész családot! Itt valami tévedés lesz. Nem baj, legrosszabb esetben én majd fotózom őket, az tuti biztos, hogy nem állok be bohócnak. Csak megengednek pár képet, ha már vettünk nekem is egy jegyet a parádéra! Hát nem engedték meg, mert azért van a hivatalos fotós, hogy tőle vásároljunk képeket drágáért.
Így arra gondoltam, meglepem Ivit, és jó képet vágok az egészhez, ha már így alakult. Végül is csak nem kérnek majd arra, hogy mosolyogva énekeljek az állatoknak.
Ebben is tévedtem, az éneklést leszámítva. Megtudhattuk ugyanis (mi, a kedves gyerekek), hogy a delfinek csak akkor fogadnak szót, ha egyfolytában mosolygunk, de különösen akkor fontos ez, amikor a hivatalos fotós készíti rólunk a képet. Az idomárlány pikkelhetett rám, mert külön figyelmeztetett, hogy még nekem is mosolyognom kell. Szerencse, hogy híres póker-arckifejezésem nem mutatta, mit gondolok.