Lilafüredi wellnesskedés

Az ismerősök tudják, hogy mi nagyjából 20 éve rángatjuk a gyerekeinket magunkkal mindenhová, ha akarják, ha nem. Kicsi, kopasz korukban még nem fejtettek ki komoly ellenállást, de ez, az idő múlásával kezdett megváltozni.

A közös nyaralásokat egyre nehezebbé vált megszervezni, mert mindenkinek máskor, máshol, másokkal lett volna alkalmas. Amikor nagy nehezen mégis találtunk közös nevezőt, utolsó pillanatban mindig változtatni kellett, amikor pedig már a célállomáson voltunk, semmi nem volt elég jó, elég szép, de mindig túl unalmas és túl hosszú  volt. Ezért nemrég olyan alkut kötöttünk, hogy a csemeték hajlandóak eljönni velünk egy évben egyszer valahová, ha az nem hosszabb 3 napnál. Ennyi ideig képesek tolerálni a 2 genX őskövület társaságát.

Ivi kinézte a lilafüredi Hámori-tavat, ahol Petőfi, József Attila és én is megfordultunk már korábban, de hármunk közül eddig csak József Attila szállt meg a Palotaszállóban, mert Petőfi idejében ez még terveken sem létezett, én pedig, amikor először erre jártam, még a templom egerénél is ruppótlanabb voltam. Mondjuk József Attila sem a vagyonáról volt nevezetes, de őt meghívták az első Írókongresszus alkalmával, 1933-ban.

Tehát a kedd éjjeli érkezés után szerdán feltöltöttük a villanysárkányt 70 forintos árammal, és csütörtökön végre úgy tudtunk elindulni, hogy tudtuk, még félig lesz a tartály, mire visszaérünk, és nem kell drága gyorstöltőt keresni félúton.

A hotel parádés volt. Álomszép, hangulatos, tiszta. Mindenféle medence, mindenféle szauna, edzőterem, egyebek. Étvágyunkhoz illően korlátlan fogyasztás és (szinte) korlátlan választék járt a reggelihez és a vacsorához is. Nem kontinentális reggeliről beszélek, hanem 20-30féle frissen sütött mindenféléről, a hagyományos hidegtálak mellett. Mozgásérzékelős amerikai palacsintasütő automatával találkozott már valaki? Pedig minden háztartásba kéne legalább egy! Ha valaki megáll előtte 2-3 másodperc erejéig, elkezdi gyártani a palacsintát. Be lehet persze állítani, hogy milyen formája legyen, de ha nem, akkor nyomatja az előző beállítással. Amíg odébb nem sétálsz. A szálloda 10 évesnél fiatalabb vendégei, és Ivi, meg voltak őrülve érte.

Pénteken ketté vált a csapat. Ivi a kisvasutat tesztelte le Botival, mi pedig Emmával kerestünk a Komooton egy rövid, könnyű, minden koca kirándulónak megfelelő kirándulást (level: easy, skills: all skills) a közeli kilátóhoz. Hát a kurta száját annak, aki ilyen minősítést adott ennek az útnak. Vagy 4-szer kellett leülnöm vörös fejjel levegőt kapkodni, mire végre, nagy káromkodások közepette felértünk. Ha nincs velem Emma, tutira visszafordultam volna, és mindenkinek beadom, hogy azért nincsenek képek, mert nem vittem a gépet.    

Itt tudsz feliratkozni, ha akarsz értesítést az új bejegyzésekről: