Emmának nincs szerencséje

Az első elektromos autó első útjára anno Emma kísért el.
Mindent elbénáztam, amit lehetett, úttalan utakon kóvályogtunk, pánikoltam a hatótáv miatt, nem találtunk oda a töltőállomásokhoz, Emma pedig kidobta a taccsot Bécs magasságában.

Úgy alakult, hogy Emma az új autó első útjára is benevezett. Megfogadtam, hogy jóváteszem a 4 évvel ezelőtti fiaskót és felülírjuk a rossz emlékeket. Minden beállítást komfortosra és gazdaságosra hangoltam, még a kanyarsebességet is korlátoztam, mert tudom, hogy Emma gyomra nem bírja jól a száguldást. A kényelmet ugyan kissé kompromittálta, hogy Ivi ragaszkodott ahhoz, hogy passzírozzam be a 60 kilós, öntöttvas lábszerkezetű, holland bőrfotelt az autóba, mert Szentendrén még nincs elég ülőhely, de azért el lehetett férni így is. Vittünk még egy fél köbméternyi helyet foglaló kutyarámpát, ami azért jó, mert a kutya nem teszi tönkre az ízületeit, amikor kiugrik a csomagtartóból, és nem karcolja össze a fényezést sem. Cserében otthon hagytuk a kutyahordozó dobozt, mert a bitbull nyugis állat, úgysem mászik előre.

Nagy különbség még, hogy mostanra feketeöves, iszapszemű rája szintű EV felhasználó vagyok, nem rottyant meg, ha 3% akkukapacitással érkezem a töltőhöz, és nem követem el a kopasz gyíkokra jellemző, amatőr húzásokat, mint amilyen a mindenféle megbízhatatlan töltőhálózattal való tervezés. Valamint az is előny, ha az ember a jelenleg kapható lehető legjobb EV-t vezetheti.

Nos, a legjobb EV egyben a legújabb is, gondolom, emiatt szembesültünk néhány bosszantó szoftveres problémával. Az első az volt, hogy a légkondi hátulra meleg levegőt nyomott az első pár száz kilométeren. Mi ebből semmit nem észleltünk, és Emma is csak annyit,  hogy valamiért nagyon álmos. Át is aludta ezt a részt. A klíma aztán megjavult magától.
Volt olyan szakasz, ahol pici, piros ikon jelezte tévesen, hogy nyitva van a töltőfedő. Ennél bosszantóbb volt, amikor a kormány kézben tartására figyelmeztető hangjelzés folyamatosan, ok nélkül szólt. Először nem is tudtuk, miért csipog. Ilyenkor pánikban próbálja meg kitalálni az ember – menet közben –, mi lehet a baj: ellenőrzi, megvan-e mind a 4 kerék, kiesett-e a kutya hátul, elfolyt-e a fékfolyadék. Az is kellemetlen, hogy a navigáció hangja még minimumra halkítva is túl hangos. Ezeket azonnal jeleztem, és a BMW tájékoztatott, hogy igen, mindegyik hibáról tudnak, és a következő szoftverfrissítéssel javítják.
Ivinek igazat adok abban, hogy ha tudnak erről, elvárható lenne, hogy figyelmeztessenek előre és ne az úton idegeskedjen az ember .

Nem hiba, de 2 dolgot nem értek: miért tervez a gyári navi, meg az összes független útvonaltervező 5, nagyon rövid töltéssel ott, ahol 2-3 töltéssel is meg lehet oldani az utat, és miért nem tudom beállítani, hogy nagyjából milyen hosszú szakaszonként szeretnék megállni, és ehhez lehessen tervezni az utat?
Értem, hogy az 5 rövid megállás valószínűleg hatékonyabb (gyorsabb) utazást garantál. De mi nem tudunk 4 meg 8 percre megállni. Ha megállunk, akkor az minimum 30 perc, mert család és kutyák. Valamint, én 3–3,5 óránként érzem szükségét egy kis pihenésnek. Ez kb. 300–350 km-t jelent a gyakorlatban. Ekkor jól esik nyújtózkodni, kávézni, egyebek. Utána frissebb vagyok, biztonsággal mehet a következő 3 óra vezetés. 

Na mindegy, 10-20 év alatt ezeket még egyetlen szoftvercégnek sem sikerült megoldania. Ezért maradt a kézivezérlés. Ezt az utat 2 töltéssel kényelmesen meg lehet oldani ezzel az autóval. Mi a 3 megállás mellett döntöttünk, így jöttek ki a 3–4 órás vezetési szakaszok. Szerintem így biztonságos. Nincsen szükség a 800 km-es hatótávra. 650 km-re sincs. Az előnye azonban az, hogy immár mi választhatjuk ki, melyik töltőállomásnál akarunk megállni, nem pedig a hatótáv diktálja. A töltőállomások (vagy benzinkutak) jó része igénytelen, túlzsúfolt, mocskos, undorító hely. Van azonban pár kivétel, és igazán üdítő, hogy immár kihagyhatjuk az összes lepukkant állomást.

Itt tudsz feliratkozni, ha akarsz értesítést az új bejegyzésekről: