Elektromos szopóroller

Elmesélem, hogyan zajlott az első hosszabb utunk az elektromos csodával. Ha nem érdekel, a cím halványan utal rá, nem kell elolvasni a többit.

Előkészület-képpen kipróbáltam egy közeli gyorstöltést, hogy valóban működik-e a BMW Charging nevű szolgáltatás. Az egyik rákfenéje az elektromos autózásnak, hogy miképp a hagyományos benzinkutakat is, a töltőállomásokat is több, kisebb-nagyobb cég/lánc üzemelteti. Ezeknél általában külön regisztrálni kell, le kell tölteni az applikációjukat, hogy használhassuk a töltőt, hiszen így tudnak számlázni a fogyasztásért, mivel sok esetben nincs mellettük shop, ahol fizetni lehet. A BMW pedig azt állítja, ők leszerződtek az EU összes töltő-hálózatával, így a náluk történő egyszeri regisztráció és az új autóval járó kártya segítségével mindenhol, minden típusú töltőnél lehet tölteni.
Az autót rákötöttem a hypercharger állomásra, a BMW Charging kártyát a kijelölt részhez érintettem, és a töltés el is indult. 9 perc alatt “tankoltam” 11kW-ot, €0.79 per kW-ért, pofon egyszerű volt. Tiszta állomás, nincs gázolaj, benzin, meg mocsok, a kézre sem kell kesztyűt húzni. Eddig pöpec!

Aztán megterveztem az utat az autó navigációjával. Mivel a Google térképet használja, nem csoda, hogy ugyanazt az utat ajánlotta, kiegészítve a töltési információkkal. Betervezte, hogy melyik töltőnél, mennyi időre kell megállnom, hogy a leggyorsabban Budapestre érjünk. Durván 1500 km, amit 16-18 óra alatt szoktunk volt megtenni, ha családostul, kutyástul utaztunk, mert kb 3 óránként mindig van valakinek valamilyen nyomora, és meg kell állni. A navi 14 óra vezetést, és 3 óra töltést irányzott elő, 8 megállással. Az összesen 17 óra, ami jobb, mint amire számítottam, de miért van szükség 8 töltésre? Látható volt az útvonalterven, hogy általában 10-30% közötti akkumulátor kapacitással igyekezett töltést kezdeni, és 55-85% között hagyta abba. Volt, amikor csak pár perces töltést tervezett, 26%-ról 56%-ra, máskor pedig 13%-ról 83%-ra. Gőzöm nincs, miért. Úgy döntöttem, az első úton rábízom magam a BMW szoftverre, majd okoskodom később, ha már lesz némi tapasztalatom.
Aztán párszor felhívtam Krisztián Zolit, aki veterán Nissan Leaf tulajdonos, és megnyugtatott, hogy nem kell beszarni, minden jól megy majd.
Végül bepakoltam a 20m-es időjárásálló hosszabbítót, mert Ivi intézett házon belüli parkolást a Károly körúton, és azt terveztem, hogy majd ott töltöm a gépsárkányt egy kóbor konnektorról.

Hajnalban keltünk, bedobtuk Shakirát (bitbull) meg Pötit, és már robogtunk is Magyarország felé. Induláskor ismét megadtam a navinak az úticélt, meg is találta az utat, de most nem jelölte a töltőpontokat. Nem aggódtam ezen, mert mutatta, hogy mennyi kilóméter van még a töltőállomásig, ez bizonyára csak valami másik nézet, nem volt időm alaposan kiismerni az autót.
Már javában Németországban jártunk, amikor felmerült bennem, előbb-utóbb csak kellene látni a térképen, hol állunk meg tölteni. Azt mutatta a kijelző, hogy még 62 km. Oké, megyünk tovább. 50 km-nél már tényleg ideges voltam, hiszen nem mutatott a térkép semmilyen letérőt, vagy megállót, akkor sem, ha belenagyítottam. Na jó, de akkor meg mi a fene az az 50 km? Az nem létezik, hogy annyi maradt az össz hatótávból, ugye?!
De, bizony létezik. Gondolom valamit elkúrtam, ezért nem tervezte meg a töltéseket, és csupán azt mutatta, hány kilóméter múlva fogunk az éjszaka közepén lerohadni, amikor teljesen lemerül az akksi.
Káromkodtam picit, de volt még 50 km-ünk, meg nagyon bölcsen letöltöttem otthon a legjobb töltéstervező szoftvert, amivel most keresünk is egy gyorstöltőt íziben. Aggodalomra tehát nincs semmi ok. A program egy 22 km-re levő töltőt javasolt, ami kicst fura volt nekem, de arra gondoltam, biztosan ez a leggyorsabb, ezért megéri letérni az autópályáról. Irány a nagy, német pusztaság! 20 km teljes sötétség után beértünk valamilyen településre, ott pedig a szoftver elnavigált bennünket a helyi Aldi parkolóba, ahol valóban árválkodott egy darab töltő, 50kW max teljesítménnyel. Ez valami vicc? Oké, mindegy, 28 km maradt a kocsiban, nem ugrálok, töltök ezzel annyit, amivel tutire eljutunk a következő gyorstöltőhöz. Csakhogy a BMW kártya nem működött az Aldi töltőnél, regisztrálni pedig nem tudtam. Mi a fenét csináljak? Teljesen kétségbe voltam esve, mert ott álltunk a semmi közepén, gyakorlatilag üres akksival, egy gyerekkel és két kutyával. Felhívtam a BMW roadside assisstance-t, hátha van ötletük, és mégis működésre lehet bírni a töltőkártyát. Nem volt. Annyit mondtak, hogy szívesen átküldenek pár weboldalt, ahol megnézhetem, hol van még töltő a környéken, de ők navigációs problémákkal nem foglalkoznak. Mondtam, hogy köszi, de ez nem navigációs, hanem kártya-probléma, és ha nem oldódik meg sürgősen, akkor valóban mentésre lesz szükségem.
Végül kínomban a jó, öreg Google térképhez fordultam, listáztam az összes töltőt 25 km-es körzetben. Reménykedtem, hogy lesz legalább egy hypercharger, és akkor is oda megyek tölteni, ha visszafelé kell autózni hozzá.
Ennyi szívás után végre szerencsém volt, találtam megfelelő töltőt, ráadásul a pálya mellett. A fórumokon magasztalt szoftver valamiért nem találta ezt meg. Talán azért, mert egy zsír új, legalább 10 beállós, 300 kW-os töltőállomás volt. A kártya itt működött, a bolt is éppen nyitott (hagyományos benzinkút is volt egyben), vehettünk pár szendvicset.
Ezután már úgy terveztem a töltést, hogy az autó hatótávjának a vége felé eső helyen, az autópálya közvetlen közelében legyen. Volt, amikor sikerült, de előfordult, hogy a tévesen gyorstöltőnek jelölt állomás csak 22kW-ot tudott, és tovább kellett állni. Újabb töltőt keresni, reménykedni, hogy az már valóban gyorstöltő lesz, izgulni, hogy odaérjünk, mielőtt lemerül az akksi, stb. Rémálom volt. Az egyik alkalommal, már Bécshez közeledvén, a navigáció ismét eltérített az autópályáról, vagy 40 km-rel a töltőállomás előtt. Nem aggódtam, mert volt még 90 km tartalék, és láttam az állomást a térképen, ahová irányítani akart. Gondotam, a közelebbi lejárat le van zárva, biztosan azért hagyjuk el a pályát hamarabb.
Kanyargós, keskeny utakon tekeregtünk felfelé, valami hegyre. A térképen egyre közelebb kerültünk a töltőállomáshoz, de a pici, hegyi falvakon átutazva nehéz volt elképzelni, hol lesz itt megfelelő infrastruktúra ehhez. Ám egyszer csak felértünk a tetőre, és két dolgot láthattunk: valóban ott fénylett a benzinkút, megannyi töltőállomással, valamint, hogy a mi pici hegyi ösvényünk le volt zárva sorompóval, nem lehetett átjutni róla a töltőkhöz. Pont, amikor már elhittem, hogy kivételesen nem szívunk, és szerencsénk lesz!
Nem volt mit tenni, ugyanazon a kanyargós úton vissza, ezúttal lejtmenetben. Kicsit idegesebb lehettem már, szükségem lett volna egy kis pihenésre is, elég sportosan vettem a kanyarokat. Emma halkan odaszól, hogy félre tudnék-e állni pár percre, mert nem érzi jól magát. Azonnal megálltam, félig a susnyába húzódva, ő pedig már dobta is kifelé a rókabőrt, szegény. Az előző megállásnál pizzát ettünk, az itt kárba veszett.
Visszaértünk aztán a pályára, a következő lejáró természetesen nem volt lezárva, és simán vezetett a dombtetőn lévő Ionity töltőállomáshoz. Itt el is értük a 150 kW-os töltést, ez a max, amire az autónk képes.
Innen már sima út volt hazáig, de a biztonság kedvéért töltöttünk még egy kicsit az M1-en, mert megfogadtam, hogy soha többé nem fogom kicentizni a töltést.
Itthon persze kiderült, hogy a ház belső udvarán, ahol parkolunk, nincs kóbor konnektor, és az is, hogy a ház előtti destination charger-t nem tudom a BMW kártyával használni. Le kellett tölteni a Mobiliti app-ot, meg regisztrálni egy debit kártyát, és ugyan az első alkalommal végig azt üzente, hogy az akksi 100% töltöttségű, azért folyamatosan töltötte jó pár órán keresztül. Ez egy 22 kW-os töltő, de valamiért csak 3.9 kW töltési sebesség érhető el.
Itt, a Deák térnél sokszor előfordul, hogy hagyományos autók állnak be a töltőállomáshoz, vagy úgy dekkol ott valaki a hybrid autójával, hogy nem tölt. Jó lenne, ha a népek felfognák, hogy ez nem parkolóhely, hanem töltőállomás. Még jobb lenne, ha a közteresek elvontatnák a bánatos picsába azokat, akik nem fogják ezt fel.

A nagy tanulság?
Több is van. Először is, meg kell tanulni az autó kezelését rendesen, főképp azt, hogyan tervezzünk hosszú utat, töltőállomásokkal együtt.
Másodszor, ha lehet, ragaszkodni kell az Ionity hálózathoz. Új, modern, villámgyors, tiszta, kb olyan, mint a Tesla Supercharger. Az EU-ban nagyjából annyi is van belőle, bár Ausztriától nyugat felé kezd igazán sűrűsödni a hálózat, és elég drága.
Harmadszor, mindenki kapja be, aki a töltőállomást ok nélkül blokkolja.