Antwerp

Romantikus hétvége első állomása. Mert már jártunk itt egyszer, de akkor csak pár óránk volt, most viszont egy egész napot a városra tudtunk szánni.

Nos, a hollandok és belgák viszonya érdekes. Mondhatni: nem kedvelik egymást különösebben. Ami nem is csoda annak ismeretében, hogy a mai Belgiumot 1830 előtt még Dél-Hollandiának hívták. A mi szempontunkból a legjelentősebb különbség az, hogy ugyan Belgium északi részén mindenütt holland feliratokat látunk, az utak állapota drasztikusan romlik, ahogy átérünk a határon, és úgy általánosságban véve is csökken a szervezettségre, rendezettségre, tisztaságra való törekvés. Enyhe túlzással: mintha a jótanuló-jósportoló testvér alkoholista öccséhez érkeztünk volna látogatóba.
Ez azonban nem feltétlenül, és minden esetben negatív. Néha jól tud esni egy kis káosz. Egy kis lazaság. Amikor nincs minden az élére hajtogatva. Ebből rögtön kaptunk is izelítőt, amint a szállás közelében lévő parkolóházat kerestük: valami sétálóutca-szerűségen átvágva, gyalogosok erdejében lavírozva jutottunk el a bejáratig. Ami a kijárat is volt egyben, de annyira szűk, hogy csak egy irányban lehetett mozogni egyszerre. Ez még nem lenne gond, hiszen félreáll ilyenkor az ember, és türelmesen kivárja a sorát - ha van hová félreállni. Itt erre nem volt lehetőség. Ha a két irányból egyszerre érkeznek, az ügyesebbik bevállalja, hogy visszatolat a kanyarban 50 métert, majd reménykedik, hogy miután elengedte a másikat, és visszatér a kijárathoz, nem érkezik újabb delikvens, aki blokkolja a kijutást. Aki ehhez, és a számtalan hasonló bosszúsággal járó dolgohoz nem tud alkalmazkodni, az hamar agyvérzést kap. Szóval mindenkire ráfér egy kis lazaság errefele, ami nekem tetszik.
A szállásunkat is ebben a fényben kell értékelni: olyan keskeny lépcsőház vezetett a 3. emeletre, hogy csak lapjával tudtam közlekedni, a fürdőszoba ablakán meg nem volt függöny. Szerencsére a szembenlévő épületszárny egyetlen lakásából lehetett csak belátni, ennyi még igazán tolerálható az ilyen hippiknek, mint mi vagyunk.
A fő attrakció, amit Ivi kinézett, az valami híres park volt, ami telis-teli van óriási, fából faragott orkokkal, meg a mocsár fölött tekergőző, deszkapallóból épített gyalogutakkal, látványos tavakkal, buja erdőséggel. A parkot megtaláltuk, de maradjunk annyiban, hogy picit túltolták itt a promóciót. Volt néhány faszörny a fák tövében, meg gyalogpalló 10 centivel a talajtakaró fölött, de nem igazán volt hangulatos az egész. A fő koncepció nem jött át, ha volt egyáltalán. Kellemes séta egy városi parkban, de nem, hogy a Városligettel, de még az Orczy-kerttel sem lehet összehasonlítani.
A városban azonban volt egy épület, ami nagyon különlegesnek tűnt. A lenti képeken az a bizonyos vörös, tégla és üveg torony, egy kisebb tó partján. Érdekessége, hogy éjjel-nappal nyitva, bárki bemehet. Mindenféle kiállításoknak ad otthont, amiket persze csak rendes nyitvatartási időben lehet megnézni, ezért mi lemaradtunk az aktuális Mixed Martial Arts kiállításról, de az épület tetejére feljutottunk, és onnan gyönyörködtünk a városban. Fotóztam egy hídként funkcionáló, és egy hajó kedvéért éppen felnyitott állapotban látható kétsávos utat, és a távolban látható, a valaha tűzoltóállomásnak készült, de a világhíres Zaha Hadid által megálmodott és átépített The Port House, ami ma az Antwerpeni Kikötői Hatóság épülete. 

Itt tudsz feliratkozni, ha akarsz értesítést az új bejegyzésekről: