Az Orczy-kertben

40 évvel ezelőtt az Orczy tér, és valójában az egész VIII. kerület Budapest egy legelhanyagoltabb része volt.

Tudom, mert amikor a X. kerület szélén lévő katonai lakótelepről a belvárosba utaztunk, a 37-es villamos ezen a részen döcögött át, és gyerekként nem nagyon láttam ettől lepukkantabb részt a városban.
Szerencsére az eltelt időben ez a rész is óriásit változott. Mára teljesen vállalható, biztonságos kerület lett a nyolcadikból.

Az Orczy-kert melleti Füvészkertben gyermeknapi programokat tartottak éppen, és Ivi kitalálta, hogy milyen jó lenne Zoliékkal és a Papáékkal ott találkozni, mert Zoli pici lurkói biztosan élveznék a programokat, és mi is kellemes környezetben lehetünk.
Megbeszéltük a találkát Nemecsek törzshelyén, és amíg Zoliékra vártunk, felfedeztük magunknak az ország első botanikus kertjét.
A családi partit végül mégsem itt, hanem az Orczy kertben bonyolítottuk le, számtalan játszóterének egyikén.
A játszótér ultramodern, tiszta és überbiztonságos volt, de a tervezők nem számoltak Benedek sebességével. Ő ugyanis váratlanul megindult a kb. 30 méterre levő tó irányába. Előbb csak sietősen, aztán futólépésben. Zoli látta a rémületet az arcomon, és odakiáltott, hogy ne aggódjak, Benedek meg fog állni. Hát, azért én aggódtam, és inkább elkaptam a gyerkőcöt, éppen mielőtt belegyalogolt volna a vízbe. Persze lehet, hogy megállt volna, de nem akartam kipróbálni.