Zwift-es maca
Ivi elhatározta, hogy még nem késő megmutatni a fitnessmacáknak, hogy az alakformálás (jócskán) 30 felett sem reménytelen. Neki természetesen ez sem úgy sikerül - legalábbis az elején -, mint Átlagos Áginak, ami az érintettből előbb bosszankodást, majd haragot, végül sírást, belőlem pedig, az együttérzés mellett meg leginkább röhögést vált ki.
Nos, hétmérföldes titok, talán még maga sem tud róla, de én most elárulom: Ivi irtózik bizonyos változásoktól. Azzal nincs gondja, ha egy hét alatt el kell költöztetni az egész családot egy másik országba. De bármilyen technológiai változás könnyen kihozza a sodrából. Elég egy sima szofverfrissítés. Ha nem ott találja a Margó beállításai ikont, ahol az előző tíz évben, akkor a frissítés szar, az egész szoftver el van rontva, vele ne baszakodjon senkifia.
Hogy egy másik példát hozzak, ő a spanyol kerékpározást gyakorlatilag a váltó használata nélkül abszolválta, mert a gyerekkori bringáján nem volt váltó, mégis jól gurult, ebből következően tehát most sincs rá semmi szükség. Pláne, ha ilyen bonyolult a szerkezet, és sosem oda vált, ahová ő szeretné.
Talán elképzelhető ezek után, mi történt, amikor először próbálta ki az okostrénerre rakott és Zwift-tel összekapcsolt kerékpárt, ahol a váltás is virtuális. A váltó nyilván nem működik, és hiába bosszantom azzal, hogy nálam is, Botinál is tökéletesen használható, mert az nem számít. Nézzem meg, nincs ellenállás, kattog az egész szerkezet. Hát, gyorsabban kellene tekerni talán, nem 40-es fordulaton - jegyzem meg bátortalanul. Miközben a képernyőn vörösen villog a HAJTS GYORSABBAN felirat, és konkrétan kéri a szoftver, hogy vegye fel a 85-ös fordulatszámot. Ezen összeveszünk párszor, nem megy a nagyobb fordulatszám és kész. De nem tud váltani valamiért.
- Az lehetetlen!ERG-mód be van kapcsolva?
- Az meg mi?
- Nem olvastad el, amikor a bevezető program a legelején elmagyarázta?
- Nem, túl sok volt a szöveg.
- Hát jó. Kapcsoljuk ki, úgy már lehet váltani.
Szóval így mulatunk, amikor végre a bevezető program után eljutunk az úgynevezett Ramp-teszthez, aminek segítségével jó közelítéssel meg lehet becsülni a delikvens FTP-jét (Functional Threshold Power). Egy következő posztban elmagyarázom mi ez, most csak annyit, hogy ezen a teszten a program percenként emeli a terhelést. Nagyon könnyű az elején, és egyre nehezebb tekerni a kerékpárt, ahogy telik az idő. A lényeg, hogy addig tekerjük, amíg csak le nem esünk a bringáról. A teszt úgy van kitalálva, hogy még a legprofibb atléták is használhassák, tehát a nehézséget gyakorlatilag az átlagember számára elérhetetlen mértékig képes növelni. Ezért itt nem az a cél, hogy "végigmenjünk" a "pályán", hanem az, hogy tekerjünk, amíg bírjuk szusszal. Egy bizonyos nehézségnél mindenki kidől, nem lehet legyőzni a gépet. Ezt el is magyaráztam Ivinek, de nem lehettem a legjobb formámban, mert semmit nem jegyzett meg ebből. Viszont felpattant a gépre, hogy végigmenjen ezen a pályán is. A legnagyobb bosszankodására már megint könnyű volt tekerni, alig volt ellenállás. Először ezen húzta fel magát. Aztán azon, hogy pár perc múlva már túl nehéz volt tekerni. Még pár perc, és égtek a combjai, vörös köd ereszkedett a fejére. Végül nem bírta tovább, leborult a bringáról. Ez már annyira elkeserítette, hogy sírva fakadt. Ez a rohadt bicikli sosem azt csinálja, amit ő akar, nem érti az egészet, és még egy átkozott edzést sem tud végigcsinálni, annyira le van pukkanva. De nem is Ivi lenne, ha nem a harag keredne felül az elkeseredésen: ezt a szar edzést el sem menti, hanem bosszúból belekezd egy 45 km-es, kétórás körbe, és meg sem áll a végéig. Így alakult, hogy megcsinálta a Ramp-tesztet, a végsőkig szenvedett, ahogy kell, de nem mentette el, mert a sírásig bosszantotta, hogy nem "győzött". A leírást a teszt elején ignorálta és átlapozta, mert nem olvasni, hanem biciklizni akart. Amikor 3 nappal később ezt elmesélte, a könnyem potyogott, úgy nevettem. Annyira jellemző ez rá! Most nekifuthat az újabb tesztnek, és én csak reménykedem, hogy nem felejti el, ez az a teszt, ahol nem kell győzni.