Véradás Hollandiában

A holland egészségügyi rendszerről nem vagyok túl jó véleménnyel, de minden, ami a véradással kapcsolatos, rácáfol erre.

Illetve majdnem minden. A regisztráció és az első véradás között ugyanis több, mint 2 hónap telt el az én esetemben, amit előbb picit furcsállottam, de kiderült, hogy a késedelemnek 2 oka is van. Az egyik, hogy a vércsoportom miatt nagyon rá szerettek volna venni, hogy plazma-donor legyek, ne sima véradó. Ezen elgondolkodtam, de végül, mindenféle okokból kifolyólag nem vállaltam. Ők viszont készpénznek vették, hogy plazmás leszek, így extra fejfájást okozott nekik, hogy javítsák a regisztrációt. A másik pedig, hogy kiderült, az én vércsoportom az itteni populációban nagyon ritka - kevesebb, mint 2,5% -, ezért várhatóan kevesebb alkalommal lesz szükség a véremre, mint például Iviére, tehát ritkábban hívnak be.
A folyamat pedig úgy néz ki, hogy először az ember online jelentkezik véradónak a Sanquin nevű cégnél, ami egész Hollandiára kiterjedően meg van bízva a véres feladatokkal. Ezután küldenek egy időpontot regisztrációra és vizsgálatra. Vérnyomást, vasat meg a bánat tudja mit mérnek, plusz ellenőrzik, hogy egészséges-e az ember vére. Ha minden oké, felvesznek véradónak, és évente maximum 5 alkalommal meghívót küldenek véradásra. Ha valaki vállalja a plazma donációt, akkor akár 12 alakalommal is behívják. Nem kötelező minden esetben megjelenni, de azért elvárják.
A vizsgálatot orvosok végzik, a vért nővérek veszik le. Az épület leginkább egy kórházra hasonlít: makulátlan tisztaság és fehér köpenyben sündörög mindenki. A véradás után mindenkit leültetnek egy terülj-terülj asztalkához, ahol mindenféle inni- és ennivalóval lehet kiheverni a köpölyözést. Főképp édesség, protein-szeletek, gyümölcs a választék.
A fenti képen látható, véres fecskendőt imitáló tollal lehet kitölteni a nyilatkozatot pillanatnyi fizikai és elmeállapotunkról. Nagy volt a kísértés, hogy elemeljek egyet, mert elég jól néz ki.