Urft víztározó

A második napra is könnyű sétát terveztünk csupán, főképp azért, mert Ivit kórság gyötörte, amire rájött némi izomláz. Hozzáteszem, hogy szerencsére, mert az utolsó 2 óra így is megviselte elpunnyadt lábunkat.

Szóval az ötujjas bohóc-cipővel az egyetlen probléma az, hogy a talp és lábszár izmainak ismét meg kell tanulniuk keményen dolgozni. Akinek évtizedek alatt ettől elszokott a lába, az azért jobban jár, ha fokozatosan szoktatja magát hozzá. Természetesen ránk ez nem vonatkozik, mert mi sosem hallgatunk az okos szóra, és hírből sem ismerjük a fokozatosságot.
Ezt leszámítva, a topánkák remekül teljesítettek. A talpa sokkal jobban tapad még a vizes, sáros részeken is, mint bármilyen bakancsnak, amit eddig használtam, gyakorlatilag lehetetlen vele elcsúszni. A szellőzést nyilván össze sem lehet hasonlítani, ahogy a súlyát sem. De ami igazán jó benne, az az, hogy az ember mindig érzi, mi van a lába alatt. A kavicsos rész nem szúr, de azért erőteljesen masszíroz, a füves, saras, süppedős talaj pedig színtiszta élvezet, mintha simogatnák az ember talpát.
Van még egy mellékhatása: mindenki azonnal kiszúrja, és többnyire röhög rajta. Aki már látott ilyet, vagy hallott róla, az pedig megállít, és kifaggat, hogy milyen érzés, tényleg jó-e.

Az időjárás is, az erdő is hozta az előző napi, ötcsillagos formáját. Két dolog is feltűnt a kirándulás során: az egyik, hogy nagyon divatba jött az erdőben kerékpározás, a másik, hogy a fenyvesek foltokban pusztulnak. A bicikli kölcsönzők rájöttek, hogy az idősebb generáció is szívesen nyeregbe pattan, ha az erdei emelkedőkön kap egy kis elektromos rásegítést a paripa. Az elhaladó bringások több, mint fele 50/60 év feletti volt, és szinte mind elektromos bicajjal zúzta.
A fenyőfák pedig erdőgazdálkodásilag vannak halálra ítélve. 200 éve telepítették őket a nemzeti parkba, nagyon elterjedtek, de a szakértők szeretnék lecserélni őket az őshonos fajtákra. Ezért a fa törzsén gyűrű formájában eltávolítják a kéreg és az alatta levő réteg egy részét. Így a fa nem jut táplálékhoz, kiszárad és 3-4 év alatt elpusztul. Az elrohadó részek viszont tökéletes táptalajt biztosítanak az ősi fajtáknak, ezért azokat telepíteni sem kell, mert kb 10 év alatt átveszik a területet.

A gát és a víztározó egyébként 115 éve épült, annak idején 58 méteres magasságával rekorder volt Európában. Németesen precíz munka, átadása óta tökéletesen végzi a dolgát, és csak pár éve került sor az első komolyabb felújításra.