Újra itthon

Sikerült megvenni a szentendrei házat is, immár tényleg haza jövünk haza. Szemben ugyebár az eddigi hoteles, panziós megoldásokkal. Nézzük, hogyan alakult az első néhány itt töltött hónap.

Az első kérdés az volt: mennyi időt tudunk itthon tölteni úgy, hogy Ivinek továbbra is Amszterdamban van a munkahelye, és szigorú szabályokhoz kötött az, hogy mennyit lehet otthonról dolgozni. Sokat pakolgattuk a szabadságokat, ünnepnapokat, számításba vettük a nem rendhagyó lehetőségeket is, és arra jutottunk, hogy nem igazán lehet előre tervezni. Folyamatosan változnak a körülményeink, előre ki nem számítható időpontokban válik szükségessé a jelenlétünk az egyik vagy másik országban, így elfogadjuk, hogy rugalmasnak kell lennünk. Azért igyekszünk minél több időt Magyarországon tölteni, mert igazság szerint nagyon élvezzük. Szuper az időjárás, jó ismét magyar nyelvi környezetben lenni, magyar ételeket enni, rokonokkal, ismerősökkel találkozni.
Élvezzük az új házat is: Anyu és Ivi a kertet vették kezelésbe, Apuval pedig mindenféle felújítási/átalakításos projekteken dolgozunk. A teendők egy részét persze szakemberekre bízzuk, így készült el a nyár végére az új, lézervágott, pitypangmintás kapu, a fürdőszobai fa felületek felújítása vagy a külön áramkör a villanysárkánynak a garázsban. Volt még tetőjavítás, kerti lépcső készítés, szaniterek cseréje, kaputelefon kiépítése, napelemrendszer megrendelése (talán jövő nyárra elkészül), meg a bánat tudja még mi. De a konyha átalakítása, illetve az új kerítés festése már olyan szintű hozzáértést és igényességet kívánt meg, hogy magunk veselkedtünk neki.
A házon belül Ivi kisebb arborétumot alakított ki, a növények minden rezdülését figyeli, állandóan méri a talajnedvességet, a beeső fény mennyiségét, a talajhőmérsékletet és stratégiai hadviselést folytat a kártevők ellen. Én a múltkor már összebújtam a kutyákkal, és arról anekdotáztunk, hogy milyen jó dolgunk volt, amikor még nem voltak növényeink.
Tehát a mindennapok főképp itthonról dolgozással (Ivi), ügyintézéssel, a munkák menedzselésével és a házzal kapcsolatos teendőkkel telnek, de sokszor kirándulunk a környéken, és élvezzük a lebegést az óriási, kétszemélyes kádban, valamint az is kiderült, hogy a finnek nem beszélnek félre, amikor állítják, hogy szaunázni jó.
2025 második fele úgy alakul, hogy csak az októbert/novembert kell állandó jelleggel Zandvoort-ban tölteni, így a karácsonyt is Szentendrére szervezzük.