UFC in Prague

Az utazásunk fő apropója ez az esemény volt, Ivitől kaptunk 2 jegyet rá karácsonykor. Akinek gőze nincs mi ez: a világ legrangosabb MMA szervezetének legelső rendezvénye a térségben. A prágai O2 arénába a jegyek pár perc alatt elfogytak, mind a 20.000 darab.

Ilyen, és hasonló eseményekre online lehet jegyet vásárolni, de ha nagy az érdeklődés, akkor összesen pár perc jut, amíg erre lehetőség van. Ivi nagyon igyekezett, de az összes “rendes” jegyről lemaradt. Őt azonban nem olyan fából faragták, aki itt feladja: lecsapott kettőre a még elérhető néhány VIP jegyből. Többször próbáltam kiszedni belőle, mennyibe fájt ez, de nem hajlandó elárulni. Gondolom jobb, ha soha nem tudom meg.
A stadion Prága egyik külső részén van, metróval mentünk, mert egyrészt a taxi rohadt drága, másrészt a metró olcsó, a szállodás fiú pedig azt mondta, minden megállóban tudunk kártyával fizetni az utazásért. Nyitás előtt 10 perccel értünk oda, de már a metróból kilépve hatalmas tömeg fogadott. El sem tudtam képzelni, hogyan fognak ennyi embert időben beengedni.

Kár volt aggódni, vagy 20 kaput nyitottak, és pont, mint a reptéren: órát, övet, telefont egy tálcára, fémdetektoron át, jegyet beszkennel, és már bent is voltunk. A VIP rész az emeleten volt, óriási pult mögül osztogatták az italokat, egy folyosó végig volt pakolva frissen sült és melegen tartott húsokkal, meg a hidegtállal, salátákkal. A korlátlan fogyasztás benne volt az árban, nem is nagyon fogtam vissza magam. Mondhatnám, hogy gömböcre zabáltam magam, de az nem hangzik elég úriasan.
Külön asztaloknál lehetett az ételt elfogyasztani, de ezzel az volt a probléma, hogy így nem látta az ember a meccseket. Hamar felfedeztük azonban, hogy az üléssorok mögött felállítottak egy hosszú pultot bárszékekkel az olyan magunkféle hedonistáknak, akik enni is, inni is és meccset nézni is egyidejűleg szeretnének. Úgyhogy mi ide befészkeltük magunkat, és csak akkor álltunk fel, amikor újra kellett pakolni a tányérokat.

Azért a látványt is élveztük, nem csak a kaját. A cseh közönség (vélhetően legalábbis, mert én bizony csak orosz beszédet hallottam magam körül) óriási hangulatot teremtett. Egyetlen cseh versenyző szerepelt a kártyán, de már a bevonuláskor felrobbant a stadion. Minden egyes megmozdulását hangorkán követte. Kicsit mulatságos volt, mert többnyire nem találta el az ellenfelét, de a közönséget ez nem zavarta. Úgy üvöltöttek, mintha minden alkalommal köríves ugró rugással ütötte volna ki az amerikait. Amikor a bírók a cseh lányt hozták ki vesztesnek, azt hittem lincselés lesz. Jó pár percbe tellett, míg lenyugodtak a kedélyek.

A fő esemény az előzetesen 4-nek rangsorolt lengyel óriás, Blachowicz és a 6. helyen álló, brutális brazil Santos küzdelme volt. Mi a lengyelnek szurkoltunk, mert lengyel s magyar két jóbarát, együtt harcol és issza borát, meg mert Blachowicz összetettebb versenyző: a boksz mellett nagyon ért a birkózáshoz és a földharchoz is. A brazil meg csak bokszolni tud, viszont olyan gyors, és olyan irtózatos ereje van, hogy a meccs mindenképp kétesélyes volt. Nos, nem húzom-szépítem, a mi lengyelünk száját annyira elkente 2 horoggal a brazil, hogy úgy kellet szegényt a földről összekaparni. Őrületes technika volt, hátrafelé mozogva vitte be Santos a két villámgyors horog-ütést, Blachowich meg összeomlott, mint a kártyavár. Ezt azonban csak az ismételt lassításon láttuk, az élő harc annyira gyors volt, hogy senki nem értette, mitől rogyott össze hirtelen a lengyel.

Ez a kiütés fantasztikus lezárása volt az egész eseménynek. Összességében óriási élmény volt, a hangulatot nem tudja pótolni a TV-adás, viszont hiányzott a kommentálás, meg az, hogy az érdektelenebb küzdelmeket át lehet tekerni.