Szabaduló-szoba

A mamáék szülinapi ajándéka Emmának egy szabaduló-szoba játék volt. Ezt először Londonban próbáltuk ki, nagyon nagy siker volt. Aztán kiderült, hogy Budapest szabaduló-szoba nagyhatalom: legalább tíz, nagyon színvonalas helyszín közül lehet válogatni, ezért a tavaszi szünetben éltünk is a lehetőséggel.

Aki nem ismeri esetleg: a játék lényege, hogy egymásra épülő rejtvényeket megoldva a csapat egy órán belül kijusson a szobából. Szuper díszletekkel teremtenek a kerettörténethez illő hangulatot, és mindig olyan sok rejtvényen kell dolgozni a kijutáshoz, amit csak csapatként dolgozva, kiváló kommunikációval lehet megoldani.
Ezúttal Papa is erősítette a bandát, és apait-anyait beleadva igyekezett megoldani a rejtélyeket. Kicsit visszavetette a csapatot ugyan, hogy előbb a létfontosságú fémgolyót begurította a padlóhoz rögzített láda alá, majd az életbevágó, madzagra kötött mágnest is utána dobta, ami onnantól kezdve nem is moccant, mert durván hozzátapadt valamihez, de ez nem szegte kedvünket, és kitartóan nyomoztunk tovább a sógun gyilkosának gyilkos fegyvere után.

Sokkal közelebb jutottunk a kijutáshoz, mint Londonban, de az idő sajnos megint nem volt elegendő. Ennek ellenére a szórakozás mindig garantált, bátran ajánlom mindenkinek, aki még nem próbálta.