Stand up

Boti nem nyugszik, amíg ki nem próbálja magát mindabban, amiben fantáziát lát. A szereplés az egyik ilyen terület.

A hágai versmondóverseny döntője után a stand up-ot mindenképp szerette volna még kipróbálni, mert azt mondta, szerinte ez az egyszemélyes színpadi szereplés csúcsa. Magyarán az a legnehezebb, mert nem csupán a szöveget kell megtanulni, és nem árt viccesnek lenni, de kommunikálni kell a közönséggel, venni a visszajelzéseket, rögtönözni, és a többi.
Addig keresett, amíg talált egy budapesti klubot, ahol bizonyos estéken lehetőséget adnak a feltörekvő tehetségeknek, hogy színpadra álljanak, szórakoztassák a nagyérdeműt pár percig, és bezsebeljék a tapsot, vagy füttyöt, ki-ki tehetsége szerint.
Engem 6 ökörrel sem tudnának ilyesmire kényszeríteni. Ezzel szemben őt a cimborái, két kedvenc tanár a gimiből és az anyja kísérte el a fellépésre.
Nagyon jó visszajelzéseket kapott, a nép nevetett és tapsolt, ahogy kell. Boti azonban úgy döntött, sem a siker, sem a szerepléssel járó adrenalin-fröccs nem ellensúlyozza azt az időt és energiát, amit a felkészülésbe kell beletenni. Úgyhogy, szép volt, jó volt, de nem tervez karriert ezen a területen. Az összes humorista fellélegezhet.