Sétahajózás a Taguson

A félsziget leghosszabb folyója, átszelvén keresztbe majdnem egész Spanyolországot és Portugáliát, Lisszabonnál ömlik az óceánba. Méretére jellemző, hogy a két híd közül, amin a portugál fővárosban átkelhetünk rajta, a hosszabbik 17,2 km hosszú (összevetésképpen: a budapesti Erzsébet-híd hossza 0,38 km).

A turistacsalogató füzetke szerint ez a hajókázás azért nagyon jó, mert egyrészt megcsodálhatjuk a várost és a két partot összekötő röviddebbik hidat a folyóról nézve, másrészt egy hamisítatlan, korabeli, akárhányszáz éves bárkával utazhatunk.

Nos, ez utóbbit értelmezze mindenki, ahogy akarja. Egyrészt ugye a bárka valóban régies hangulatot idéz, másrészt, aki tisztában van vele, hogy a víz itt a 46 m mélységet is eléri, nem feltétlenül örül annak, hogy egy kivénhedt teknőre bízzuk magunkat.

Mihelyt felszálltunk a hajóra, a gyerekek leléptek a tákolmány túlsó végébe, Ivi pedig összecimbizett egy nyávogva beszélő amerikai hölggyel, akinek be nem állt a szája egész út alatt. Az erős szél miatt a beszélgetésből nem sokat hallottam, arra pedig esély sem volt, hogy közkinccsé tegyem magvas gondolataimat, ezért hagytam a hölgyeket diskurálni, míg én még magvasabb gondolatokba merültem egyedül.