Sesimbrai kajaktúra

Ivi foglalt 4 helyet egy vezetett kajaktúrára Sesimbra környékén, ami mindenképp bátor vállalkozás valakitől, aki nem igazán tud úszni, és irtózik a hideg víztől.

Sesimbra 1.5 órányi autóútra van Lisszabontól, pici kikötővároska az Atlanti óceán partján. Kicsit korán érkeztünk, hamar megtaláltuk Annabelle-t, aki a kajaktúrás vállalkozást vezeti, volt időnk egy kis beszélgetésre. Egy korunkbeli francia hölgy, sportos, vidám, arca napcserzett. Azt mondta, túristaként vetődött erre először, és annyira megtetszett neki a portugál életmód, hogy pár éve végleg ideköltözött, és minden idejét a tengeren tölti.

Amikor a csapat többi része is befutott (talán 15-en lehettünk összesen), gyors kiképzést kaptunk lapátolásból, meg biztonsági előírásokból, végül kiosztásra kerültek a kétszemélyes kajakok, lapátok, mentőmellények. Picit aggódtam, hogy a gyerekek együtt mennek, és ha gond adódna, nem tudok segíteni, de úgy ítéltem meg, Ivi nagyobb kockázatot jelent. Mittudomén, rácsöppen egy kis hideg víz, beugrik egy tengeri béka a hajóba, ne adj isten előmászik egy pók a hajó belsejéből, ki tudja hány másodpercem lesz a borulás előtt. Aztán összeszedni a lapátokat, Ivit a hátára fordítani, megkapaszkodni a kajakban. Az ember igyekszik számolni minden eshetőséggel.

Szerencsére fölöslegesen aggódtam, Ivi példamutatóan tűrte a vizet és a békákat. A túra végig a sziklás part mellett vezetett, és gyér fizikai állapotomat tükrözi, hogy alig vártam az első pihenőt. Ehhez nagyjából fél órát kellett lapátolni. Ekkor érkeztünk egy barlang bejáratához, ami azért volt nevezetes, mert a barlang környéki terep ideális volt sziklamászáshoz, a barlang, illetve a környéke pedig a búvároknak merüléshez. Azért elég jó marketing kell ahhoz, hogy egy világvégi portugál faluhoz tudjanak csődíteni kajakosokat, vitorlásokat, sziklamászókat, búvárokat, és ki tudja még miféle sportok rajongóit.

A pihenő után már nagyon vártuk, hogy elérjünk Praia do Ribeiro do Cavalo-hoz. Ez a túra célállomása: egy bámulatos szépségű szabadstrand a sziklák tövében, ami gyakorlatilag csak a vízről közelíthető meg. Itt tudtunk végre csobbanni, mert a kajakban ülve, a tűző napon hamar melege lesz az embernek. Az óceánról beszélünk, tehát a víz hideg, tiszta és türkizkék. Boti és Emma csatlakoztak a helyi tinik egy csoportjához, és egy hatalmas szikláról ugráltak a vízbe. Nem is akartam tudni, hogyan lehet oda felmászni, és mennyire veszélyes leugrani. Már elmúltak azok az idők, amikor mindent tudtam kontrollálni az életükben.