Rotterdami kerekezés

Ivi befizetett minket egy rendhagyó rotterdami városnézésre. Gondolta Hollandiában úgyis alig esik az eső, kiváltképp ősszel, ezért nem jár nagy kockázattal, ha 4 órás, biciklizős túrára megyünk.

A második világháborúban a hágaiak úgy döntöttek, hogy túljárnak a németek eszén, és mindenféle cseles csatornaelárasztós partizánakcióval meggátolják a város elfoglalását. A németek szofisztikált válasza erre az volt, hogy porig bombázták Rotterdamot, és megkérdezték a hollandokat, hogy most rögtön kapitulálnak, vagy csak miután ugyanezt megteszik Utrecht-tel is. Utrecht megmenekült, Rotterdamot viszont valóban a nulláról kellett újjáépíteni. Ha már így alakult, a háború után (és azóta is ez a gyakorlat) megbízták az aktuálisan legmenőbb építészeket, hogy tervezzék újra a várost, és annak jelentősebb épületeit. Ezért Rotterdamban szinte minden a modern építészet jegyében épült, és külön turistaprogram körbejárni az érdekesebb helyeket, épületeket.
Akár kerékpárral is, hiszen Amszterdamhoz vagy Hágához hasonlóan itt is páratlan a bicajos infrastruktúra.
A mi városnéző kirándulásunk sajátosságát a neve is tükrözi: bike and bite. Vagyis nem csupán a helyi építészeti remekműveket csodáltuk meg, ha az idegenvezető igyekezett ízelítőt adni a rotterdami ízekből és életérzésből is, ezért alkalmanként falatózkba, kocsmákba, piacra is betértünk, ettünk pár falatot, és mentünk tovább. Suriname-i konyhához állítólag csak itt, és Suriname-ban lehet hozzájutni, és tanúsíthatom, hogy a tortilla szerű fűszeres cucc, amit ettünk, remek volt.
A program viszont eléggé feszesre sikerült, az idegenvezető nem nagyon hagyott időt fényképezni, úgyhogy alkalomadtán visszajövünk még a városba egy rendes, fényképezős kirándulásra.
Az utolsó pár kép Delft-ben készült, a kedvenc reggelizőnkben.