Rivera – csúszdapark

Nehogy az a vád érjen, hogy mi sosem megyünk sehová, ezúttal ismét Svájcba utaztunk, egy messze földön híres aquaparkhoz. Olyan apróságokkal, hogy a gyerekek útlevelét december elején érvénytelenítették a konzulátuson (mert igényeltünk nekik újat), nem is foglalkoztunk. Minket úgysem állítanak meg.

Már látom, mindannyian érdeklődve olvassátok, mekkora szívás volt a folytatás, amikor megállítottak a svájci határőrök, de ezúttal valóban szerencsénk volt, és simán jöttünk-mentünk.
A csúszdapark pedig elváráson felül teljesített: vagy 8 különleges, belső csúszda, hullám-medence, minden igényt kielégítő spa-részleg, tiszta, kultúrált étterem, egyebek. Talán a legszínvonalasabb az összes közül, ahol eddig jártunk. A forróvizes külső medence pedig, ahonnan a párolgó gőz mögül a hegyekre lehetett rálátni, valóban különleges élmény volt. A gyerekeket csak arra pár percre láttuk, amíg a képek készültek, meg amíg ebédeltek. Egyébként minden idejükben a csúszdákat amortizálták. Kitalálták, hogy jól megszivatnak, és felültetnek a horror-csúszdára, de elhitetik, hogy az a leglazább az összes közül. Persze nem számoltak azzal, hogy egyből rájövök a turpisságra, mivel kicsit túljátszották a szerepet, másrészt a bejáratnál fel van tüntetve, hogy a csúszda könnyű, közepes vagy durva kategóriába esik. Hiába láttam, hogy a miénk a legutóbbi verzió lesz, nem akartam elrontani az örömüket, belementem hát a játékba. Ez egy olyan széles csúszda volt, amiben hatalmas, 4 személyes fánkon kellett lecsúszni, de leginkább zuhanásnak nevezném az élményt. Hogy még jobban élvezzem, a mi fánkunk úgy fordult, hogy én végig menetiránynak háttal zuhanhattam. Pöpec volt. Ha be is pisiltem, a rémülettől észre sem vettem. Mikor megérkeztünk végre az aljába, láttam, hogy a gyerekeknek is torkára fagyott a vigyor és pár másodpercig csendben botorkáltunk kifelé, amíg elmúlt a sokkhatás. Levezetésképp még lecsúsztam az összes másik csúszdán, mert ezek után már mind komolytalannak tűnt.