Popeye-falu, Mdina

Időnk nagy részét Gozo-n töltöttük, de azért Máltára is átmentünk szétnézni. Mindenképp meg akartuk látogatni Mdina-t, Valettát és a Popey-falut.

1980-ban a Walt Disney Productions itt, Málta nyugati csücskében építette fel a stúdiót, és forgatta a Popeye című zenés filmet, Robin Williams főszereplésével. A díszleteket nem bontották el, hanem azóta is karbantartják, és a helyszínt turistacsalogató fejőstehénné alakították. Aki látta és emlékszik még a filmre (én nem), annak talán érdekes is lehet látni az épületeket, meg a némiképp vicces felíratokat, de egyébként az egyetlen étterem és az óránként bemutatott táncoló Popeye kivételével nem sok látnivaló akad. A népek mégis özönlenek: el nem tudom képzelni, mi lehet itt nyáron, ha ilyenkor, szezonon kívül is közelharcot kell vívni a parkolóhelyért.
Mdina, a középkori városka arról nevezetes, hogy a belvárosából ki vannak tiltva a motoros járművek, ezért csendes városnak is hívják. Cserébe lovaskocsin is bejárható, de mi bevállaltuk a gyaloglást, mert így a hangulatos, pici sikátorok sem maradtak ki az élményből.
Máltára általánosságban jellemző, nem stresszelnek sokat a fűtésen. A legtöbb helyen egyszerűen nincsen. Valószínűleg úgy vannak vele, hogy az a 2-3 hűvösebb hónap elröppen hamar, kár beruházni radiátorba. Ezért aztán az ember kénytelen kabátban ebédelni, mert amíg a tűző napon a 15-16 fok kellemesnek mondható egy séta, vagy túra erejéig, az árnyékos étteremben még a magamfajta hidegtűrő rozmárnak is elgémberednek az ujjai. De ezt csak azért mondom, mert Mdinaban sikerült végre egy olyan helyre beülni, ahol, ha nem is központi fűtés, de legalább kerti gázmelegítő üzemelt. Így a benti hőmérséklet, ha az ajtót nem nyitogatták gyakran, akár 18-19 fok magasságába is felkúszhatott. A melegítő közvetlen közelében.