Párizsban

Ivi mindenkit kikészít a munkahelyén, már senki nem tudja elviselni. Hogy legalább pár napra megszabaduljanak tőle, befizették egy méregdrága, 2 napos tréningre, Párizsba.

Ami engem illet, én tettem egy felelőtlen igéretet anno, hogy jóban-rosszban, satöbbi, úgyhogy nem volt választásom, jöttem én is.

A tréning a tudásmenedzsment területén tevékenykedőket volt hivatott továbbképezni, több-kevesebb sikerrel. Ivi 2-re értékelte 5-ből. Van az úgy, hogy az embernek már képtelenség újat mutatni.
A változatosság kedvéért úgy döntöttünk, ezúttal alámerülünk a köznép világába, otthon hagyjuk a villanyparipát, és vonattal utazunk. A Eurostar neve megtévesztő: semmilyen csillogásra ne számítson senki. Véleményem szerint egy sima, Budapest-Miskolc Intercity jobb színvonallal kényeztet. De az Amsterdam-London-Brüsszel-Párizs viszonylatban jó alternatívát nyújt az autózáshoz képest, főleg, ha valalki dolgozni/tanulni szeretne vezetés helyett.
Az út nem vészes, 2,5 óra alatt értünk Rotterdamból Párizsba. Innen metróztunk a hotelhez, és máris megtapasztalhattuk a híres párizsi kedvességet: miután képtelenek voltunk kiigazodni a jegyautomata menürendszerében, Ivi segítségért fordult a mellettünk lévő autómatától éppen távozó hölgyhöz. Aki végtelenül ingerülten rázott le minket azzal, hogy ő párizsi, de ezen a rohadt masinán ő sem tud eligazodni. Végül kerítettünk egy biztonsági őrt, aki futtában ugyan, de segített jegyet vásárolni. 2.15 euró (860 Ft) egy jegy, ezzel bármely két metrómegálló között lehet utazni, tehát átszállás is benne van. A színvonala, tisztasága, kb. mint a budapesti metróé.
A párizsi 4 csillagos szállodánk Magyarországon örülne, ha 3 csillagot kapna, de csak, ha sikerül megkenni csillagokat osztogató illetékes elvtársat. Sokat elmond, hogy a weboldalon külön felhívják a figyelmet, ha netán olyan típusú vendég lennél, aki sokat szeret enni, vagy egyszerűen csak mohó (!), akkor elvárják, hogy fizess 2 reggelit. WTF??
Hétfőn délután érkeztünk, és még éppen volt annyi időnk, hogy elüberezzünk az Eiffel toronyhoz, a város másik végébe. Ivi szinte repkedett az izgatottságtól, minden palotát, emlékművet meg akart nézni, amit útközben láttunk. Az tény, hogy a francia főváros gazdagsága ámulatba ejtő. Nem rémlik, hogy történelem órán kitértünk volna arra, honnan a bánatból raboltak ezek össze akkora vagyont, amiből ilyen várost lehet felhúzni. Maradjunk annyiban, hogy a Parlament épülete és talán a Halászbástya kivételével a budapesti nevezetességek itt még díszvilágítást sem kapnának, olyan szinten eltörpülnek a legtöbb francia palota, meg katedrális mellett.
A toronyba nem mentünk fel, mert egyrészt nyúlszívűek vagyunk, és a fenének volt kedve rettegni 60 illetve 115 méter magasságban, másrészt a szerkezetet lentről lehet igazán megcsodálni.
A Louvre múzeumot is csak kívülről csodáltuk meg, idő hiányában. De esti kivilágításban így is csodálatos.
A hely, ahová Ivi leginkább el szeretett volna menni, az a párizsi osszárium volt. Nem annyira egyszerű ide jegyet venni, mert az 1 km-es látogatható szakasz csak korlátozott számú látogatót fogadhat minden órában. Csak idegenvezetős túrára volt már jegy, ami drága, de nem bántuk meg. Így olyan részekre is elkalauzoltak bennünket, ahová a sima jeggyel nem lehet bejutni, és Ivinek sem kellett rám várnia, amíg mindent elolvasok, mert a vezető minden érdekes részletet elmesélt a 1,5 órás séta alatt. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, a lényeg, hogy mintegy 4 millió ember csontjait szállították át ide az elmúlt 250 évben, felszámolván 22 párizsi temetőt és sírkertet. Őrületes látvány, szerintem jobban megéri, mint a Louvre belépő.
Köztudott, és én sem tudok vitatkozni vele: a francia konyha a világon a legjobb. Ha azonban hétköznap este keres az ember egy kényelmes, hangulatos éttermet, ahová asztalfoglalás nélkül beülhet, akkor nincs könnyű dolga. Először is azert, mert az itteni éttermek 90%-át nem is nevezném étteremnek. Legtöbbször olyan pici, kerek asztalkák vannak, ahol két lapostányér már el sem fér, apró, kényelmetlen székekkel, néhány helyen gyakorlatilag sámlival, minimális fűtéssel decemberben...botrányos. Ha nagy-nehezen talál az ember egy rendesen fűtött helyet (aki ismer az pontosan tudja, ha én rinyálok a hideg miatt, az valóban cudar hideget jelent), ahol még az ember csuklója is elfér az asztalon, és a széknek háttámlája is van, akkor az szinte biztos, hogy tele van, vagy le van foglalva. Alkalmanként 6-7 helyet látogattunk meg, mire találtunk egyet, ami megfelelt. Ekkor viszont nyert ügyünk van, mert az étel valóban jó, az étterem tiszta, a felszolgálás is rendben volt mindig.
Megyünk-e újra valamikor, különös tekintettel, hogy most csak ízelítőre volt időnk?
Nem valószínű. Minden óriási, minden lenyűgöző, és itt hetekig el lehet bóklászni a múzeumok és látványosságok között, akinek ez a vonzó. Összességében nekünk egy pilisi, vagy németországi bringatúra nagyobb élményt jelent.