Még én vagyok a szürkehátú, de már alakul a konkurencia

Amikor Boti lába eltört, eléggé megviselte, mert le kellett mondani a tervezett pármai félmaratonról, tornaóráról, fociról, még a komolyabb sétáról is. Javasoltam, hogy próbálja ki az ún. saját testsúlyos edzéseket a szobájában, értelemszerűen a lábát kímélve.

Az óév utolsó előtti napján bele is kóstoltunk. Ivi még a dögrovással küszködött, ezért csak hárman mentünk. Kb félórányi vezetésre van egy sífutó központ, ahol felszerelést is, oktatót is lehet bérelni. Az tény, hogy a sífutás egyszerűbbnek tűnik a lesiklásnál, de azért itt is akad kihívás bőven. Elsőként azok a hihetetlenül keskeny lécek. Nagyjából fele olyan szélesek, mint a régi lesikló lécek, illetve 3x keskenyebbek a mai carving léceknél. Billeg rajta az ember rendesen, amíg hozzá nem szokik, kb mintha korcsolya lenne a lábán. Aztán itt van a kötés. Vagyis annak hiánya. A sarok szabadon van, és a bakancs is jobban hasonlít egy túrabakancshoz, mint a merev lesikló-bakancshoz. Így aztán külön kell arra is figyelni, hogy minden lépés után az ember a léc közepére tegye vissza a sarkát. No de a legjobb: nem lehet vele megállni! Legalábbis nem a lesiklásnál megszokott módon. Pedig lejtők vannak azért az itteni pályán is. Ha szerencsénk van, és elég széles a hely, akkor hóekézni kell, de legtöbbször erre nincs lehetőség és marad a fél-hóeke – egyik léc marad a nyomban, és csak a másik nyílik oldalra -, illetve a borulás, ha már semmi nem segít. El lehet képzelni mennyire hatékony egy ilyen fél-hóekézős fékezés egy olyan vékony lécen, ahol nyomon kívül külön erőlködni kell, hogy párhuzamosak maradjanak, mivel szinte semennyire nem vezetnek maguktól.
De azért nagyon szórakoztató az egész, és ha az ember megtanulja az alapokat, hatékony edzés is egyben. Az egy órás oktatás után még egy órát maradtunk gyakorolni, amikor is Emma perecelt egy nagyot. Eléggé fájdalmas volt, mert itt nem old a kötés magától – legalábbis a mienk egyik sem oldott -, de szerencsére nem történt komolyabb sérülés. A tanulság: meg kell tanulni azt az átkozott hóekét rendesen.
Sajnos csak 3 telefonos kép készült, mert én is a gyakorlással voltam elfoglalva, de az a terv, ha már penge leszek, viszem a rendes kamerát is.