Mariawald kolostor és Heimbach erőd

Ivi letöltött egy appot, ami több tucat túraútvonalat ajánl fel a környéken, valamint hanggal, térképpel navigál. Pont, mint az autós navi, csak ez erdőben.

Kicsit szkeptikus voltam, mert egyrészt – ugyebár – mit ért az asszony ahhoz, milyen programot kell letölteni, másrészt meg ki tudja, mennyire pontos a szoftver, úgyhogy vettem egy hagyományos turista térképet is. El kell azonban ismernem: az első napon tökéletesen működött az erdei navigáció. A második napon telefonos pálcika hiányában mégis csak ráfanyalodtunk a hajtogatós térképre. Nem véletlenül mondták már az ősi magyarok is, hogy csak egészség legyen, meg térerő (Emil. Rulez! – úristen, mekkora zene volt ez!).

Mivel már jó ideje annak, hogy egy embereset túráztunk, ezért – ránk egyáltalán nem jellemző módon – azt a megfontolt döntést hoztuk, hogy egy 15 km-es körtúra első nekifutásra elegendő lesz. Avégett, hogy a komfortzónán mégis kívül kerüljünk, bakancsok helyett 5 ujjas cipő-zoknit húztunk. Ha a marketing duma fele igaz, akkor ettől könnyedén lebegünk a talaj felett, és el sem fáradunk.

A lábbelitől teljesen függetlenül fantasztikus érzés volt újra rendes erdőben sétálni, jéghideg patakban ácsorogni, nem gondolni semmire, csak élvezni a természetet. Az efféle kikapcsolódás garantáltan stresszoldó hatású, és még szállásköltséggel együtt is olcsóbb, mint egy közepes képességű pszichológus kúrája. Állítólag vannak helyek, ahol az orvos – bizonyos esetekben – egyéb kezelés helyett “séta a természetben”-t ír fel a páciensnek. Abszolút megértem.