Locarno

Mondtam Ivinek, bízza rám a navigációt, nem kell külön rákeresnem Locarno-ra, mert az tulajdonképpen Lugano olasz neve, ott meg már voltunk párszor, tudom az utat. Nem hagyta könnyen magát, de leoltottam, hogy én vezetek, én mondom meg, merre megyünk, és kész.

Lugano felé mindig dugó van, most sem úsztuk meg. Először a híres Ghisla gyűjteményt szerettük volna megnézni, de a luganoi Ciseri utcában nem volt ilyen. Mi a frász, már a gugli térképben sem lehet bízni?! Na jó, akkor ne az utcát keressük be, hanem magát a múzeumot. Kiderült, hogy nincs messze, csak Luganoból át kell ugrani Locarnoba, a Ciseri utcába.
Nem nagy baki, a legjobbakkal is megeshet. Legalább megtanultuk, hogy Locarno az bizony nem Lugano, hanem egy másik helyiség. Nem is tudom, honnan vettem, még csak nem is hasonlít a két név.
Viszont így értékes 2 órát kocsikáztunk el, úgyhogy csak a gát, a múzeum és egy étterem fért bele a programba, magát a várost meg sem tudtuk nézni. Mea culpa.

A gát lenyűgöző méretű, az egyik legmagasabb a világon: 220 m. Forgattak itt egy James Bond epizódot, ahol az egyik kaszkadőr leugrott innen a mélybe. Adta magát, hogy legyen bungee jumping állomás az adrenalinfüggő eszetlenek kedvéért. Még nézni is félelmetes volt, én konkrétan a korlát szélétől is csak görcsösen kapaszkodva mertem lepillantani.

A múzeum kicsi, csendes, igazi élmény volt. Mindig rácsodálkozom, hogy a gyerekek mennyire fogékonyak az ilyesmire. Úgy emlékszem, én az ő korukban semmi érdeklődést nem mutattam ez irányban, sőt, bármilyen galéria látogatásának ötletével ki lehetett volna kergetni a világból.

Az éttermet mindig a Tripadvisor-on választjuk, az értékelések alapján. A vadmalacok azonban mindenkit megleptek. A személyzet elmondta, hogy kb. egy hónapja jelentek meg először. Teljesen véletlenszerűen mutatkoznak néhány naponta, és csak pár percig maradnak. Kicsit feltúrják a kertet, bezabálják az összes gombát meg zúzmót, aztán húznak vissza az erdőbe. Gondolom a kertészt kicsit bosszantja a dolog, de a szállodát igazából nem zavarja, így hagyják őket legelészni. Jópofák nagyon, annyira barátságosak, hogy először azt hittük, biztos valami környékbeli állatkertből szabadultak el véletlenül.