Kajaktúra Hágában

4/22/2019

Hága is – ahogy minden rendes holland város – tele van csatornával. Az talán túlzás, hogy több a csatorna, mint az út, de gyakorlatilag bármerre indul az ember, vizet talál pár méteren belül.

Az külön érdekes látvány, amikor a csatornában lévő víz szintje szemmel láthatóan magasabban van, mint a mellette futó járda, vagy az itt épült házak bejárata. Mint amikor odahaza valaki az ártérben építkezik, csak itt a “gát” összesen 30 centivel magasabb a vízszintnél. Valahogy a hollandokat nem zavarja a víz közelsége, a házak nem áznak be, és nem aggódnak, hogy a vízszint emelkedik esetleg. Gyanítom, hogy az adó jó részét a víz szabályozására költik errefelé.
De a lényeg, hogy a csatornahálózat nagyon hangulatos, sok a nádas és a vízimadár. Ivi pedig köztudottan szereti a kihívásokat, és mivel sem úszni, sem kajakozni nem tud igazán, adta magát a kajaktúra ötlete. Mielőtt beültünk a hajóba mondtam neki, hogy remélem, borulás esetén képes pár percig önállóan a felszínen maradni, mert előbb a fényképezőgépet kell majd biztontságba helyeznem. Ez sem tántorította el, de azért kért egy mentőmellényt, hátha komolyan gondoltam.
Izgult, mint állat, de egész jól leplezte, aztán persze olyan profin irányítottam a kajakot, hogy szinte el is feledkezett a borulásveszélyről. Például, amikor kértem, hogy egy kép kedvéért forduljon picit hátra, olyan laza hirtelenséggel pördült meg teljes testtel, hogy valóban nem sok hiányzott a kamera-mentéshez.
Az evezést nehéz volt szinkronba hozni, mert a törött bal könyökével nem tudott akkorát húzni, mint a másikkal, amivel viszont képtelen volt 100 %-nál kisebb erőkifejtésre, ezért a hajónk folyton balra tartott, így nekem 3 csapásonként kormányozni kellett.
Boti problémája más jellegű volt: Emma olykor nem igazán akart evezni, mert a gyönyörködés, meg a folyamatos csacsogás teljesen lefoglalta. Ezért ő nagyjából egyedül hajtott a másfél órás távon, de a lényeg az, hogy ezt a programot mindannyian nagyon élveztük, és bárki jön hozzánk legközelebb, biztos lehet, hogy benevezünk egy ilyenre ismét.