Ivi új kütyüje

Amíg én egy szivargyújtóról működő telefontöltő kiválasztásakor is napokig bújom a netet, hogy megtaláljam a legjobb ár/érték arányú cuccot, Ivi legalább nem veszteget sok időt az ilyesmire.

Kitaláltuk, hogy Ivi autóval jár majd be Amszterdamba, amikor lesz elég önbizalma vezetni. Vegyünk hát egy neki való, ingázós autót. Legyen kicsi, és autómata váltós. Ja, és – ez a legfontosabb – legyen cuki. Megbeszéltük, hogy kerítünk egy oktatót, akitől pár héten át leckéket vesz, hogy visszarázódjon a vezetésbe. Ez idő alatt pedig hétvégente bejárjuk a hágai autókereskedéseket, és kiválasztjuk a neki való járgányt.
Gondoltam, kezdjük mindjárt az utca másik oldalán álló Fiat szalonnal, van náluk egy rakás használt kocsi. Át is mentünk a kereskedésbe, Ivi pedig első látásra beleszeretett ebbe az 500-ba, a többi autóra onnan kezdve rá se nézett. Láttam, hogy semmi értelme folytatni a keresést, szó szerint pár perccel később már alá is írtuk a szerződést. 6 éves a drága, autómata váltója van, piros ülései, lehúzható vászonteteje, a csomagtartó pedig olyan pöttöm, hogy egyetlen repülős kézipoggyásznál biztosan nem fér bele több csomag. Ez így együtt pedig 10/10 a cukiság-skálán.