Ideje költözni megint

Talán nem kiabálom el: a holland házunkat eladtuk. Vagyis az adásvételi aláírva, közjegyzők beizgítva, kulcsátadás legkésőbb június 30-án. Ha minden jól megy. De miért, és hova tovább?

Mert a pulyák kirepültek. No nem úgy, ahogy az minden szülő álma, és végre nyugodtan élheti az ember a saját életét, mert már nem kell senkit kimenteni, megmenteni, kifizetni, lefizetni, odahatni, bekeményíteni. Nem, ez még mind megvan, de fizikailag elhagyták a családi odút, Emma albérletben, Boti kollégiumban lakik éppen. Így a ház már nagy kettőnknek.
Mert már nem kell ahhoz alkalmazkodni, hol van megfelelő iskola, és ha Hollandiában maradunk, jobb volna Amszterdamhoz közelebb költözni.
Mert 7 év elteltével már tényleg nagyon nehéz elviselni az itteni időjárást októbertől áprilisig, több napsütés, több meleg kell öreg csontjainknak.
Mert a kultúrsokkhoz valójában nem lehet hozzászokni. Tolerálni lehet, ha muszáj, de ha az ember olyan csökönyös, mint én, és nem igazán idomul a környezetéhez, akkor ez egyre nehezebb.
Mert 18 év elteltével már hiányoznak a rokonok, ismerősök, barátok.
Mert 18 év elteltével jól esik az embernek az anyanyelvén kommunikálni.
Továbbá, a helyzet a változtatásra azért is megérett, mert a házunk picit leamortizálódott 7 év alatt, és lassan komolyabb lóvét kellene ráönteni, hogy szép állapotban tudjuk eladni. Kerítések cseréje. Festés kívül-belül. Elektromos rendszer. Új konyha. Egy pár évig ezek még megúszhatók, nem tovább.
Az is számít, hogy az ingatlanpiac végre magához tért a Covid és az ukrán háború okozta bizonytalanságból. Így most jó árat kapunk a házért, de ki tudja, mi történik a globális gazdasággal a narancs színű bohóccal a nyeregben odaát. Lehet, hogy fél év múlva bezuhan az egész ismét.
Nagyjából ezek vezettek arra döntésre, hogy a hágai ház eladása után veszünk egy kisebb holland házat, közelebb Amszterdamhoz, és egy magyar ingatlant is, ahol kiheverjük majd a hanyatló nyugaton ért megrázkódtatásokat.
3 évvel ezelőtt már nekiszaladtunk a magyar ingatlan keresésének, de akkor nem találtunk megfelelőt, és az itteni házat is csak áron alul tudtuk volna eladni, ezért akkor jegeltük a témát végül. Idén tavasszal azonban bejártam az összes ingatlant, amire szemet vetettünk, és hosszas (2 hét) vakarózás és alkudozás után lehorgonyoztunk egy szentendrei házikónál, ami a legtöbb szempontnak megfelelt. Fizettünk foglalót, kötöttünk szerződést, intézzük a hitelt hozzá. Erről láthatók a képek a galériában. 220 nm, 700 nm telek, 4 szoba, nappali, étkező, 2 fürdő, szauna, dupla garázs. Egyetlen szomszéd (saroktelek), nagyon privát kert, sehonnan nem lehet belátni. A családnak évek óta ingyen dolgozó kertészeti szakember szerint a telekhatáron épült 3m magas támfal önmagában csilló pénzt ér. Az utca kicsit meredek, de a buszmegálló csak 800 m-re van, a 11-es úton. Jó lesz, elférnek majd az unokák. Ha meg nem lesznek unokák, akkor minden kutyánknak saját szobája lesz. Aki azt gondolja, hogy ez vicc, az biztosan nem hinné el azt a 8 szobás házat, amit Ürömön tekintettem meg: egyetlen néni, 4 kutya, 8 macska és 3 papagáj lakta a majd 400 nm-es villát. Az állatoknak szó szerint saját hálószobájuk volt, istenuccse!
Már az új holland ingatlant is keressük ezerrel, de itt még nem sikerült dűlőre jutni. Itt már ahhoz is szerecse kell, hogy az ember megnyerje a licitet a házért, és az ő ajánlatát válassza az eladó. Leginkább persze a felajánlott összegen múlik, de nem kizárólag. Számít az, el kell-e adnod valamit ahhoz, hogy ezt kifizesd. Az is, mikorra tervezed a beköltözést, és az mennyire esik egybe az eladó kiköltözési szándékával. Az is, hogy hitelből vásárolsz-e, vagy lapul a zsebben 500-600k euró. Az is, van-e regisztrált, fizetett pénzügyi tanácsadód, aki gyakorlatilag felel azért, hogy anyagi szempontból rendben vagy-e, vagy nincs, és a messziről jött ember esete áll fenn. Mihelyt sikerül megugrani ezt az akadályt is, beszámolok majd.