Hullámvasút

Az eltelt két napot túlzás nélkül hívhatjuk érzelmi hullámvasútnak. A március óta tartó felújítási munkálatok és ingatlan-eladási folyamat óta gyakorlatilag hullámvölgyben vagyunk, hiszen nincs fürdőszobánk, a melósok hibát hibára halmoznak és arra sem lehet mérget venni, hogy a vevőink nem lépnek vissza a szerződéstől.

Ezen felül a gyerkőcök ügyei is döcögnek, a kutyának megfájdult a lába, eddig két vásárlási licitet elbuktunk, száznál több ingatlant nyálaztunk végig online, tucatnyi házat/lakást megnéztünk személyesen, és a helyzet nem kecsegtetett semmi jóval.
Tegnap ugyebár kiderült, hogy csak párezer euróval, de a második komoly licitünket is elbuktuk. Az első nem fájt annyira, ott elmondta az ingatlanügynök, hogy a nyertes licit egy őrült ajánlat volt, annyival az ingatlan piaci értéke felett, ami már nem normális. Azzal mi nem tudunk, nem is akarunk versenyezni. De ez az utóbbi sokkal érzékenyebben érintett.
A folyamat az, hogy a főbb preferenciáink alapján végzünk egy szűrést az ingatlan.com holland verzióján. Utána pár órán át ezt finomítjuk. Amikor sikerül lecsökkenteni a kínálatot 30-40 ingatlanra, akkor közösen átnézzük őket újra, kivesézzük a részleteket, pl. teljes tulajdonjog jár-e a vásárlással, vagy csak leasehold, és abból is milyen fajta, mikor jár le. Távfűtés, vagy saját kazán, ha utóbbi, milyen, mennyi idős, kell-e cserélni, és azzal együtt szinte biztosan a kéményt is, vagy sem. Milyen a közvetlen környezet a Google Maps street view-n keresztül, hova tekint az ingatlan, és mennyire privát az elhelyezkedése. Sorolhatnám éjfélig.
Amikor ez is megvan, a megmaradt 10-12 ingatlan ügynökével fel kell venni a kapcsolatot, kérni időpontot megtekintésre. Törölni azokat, ahol már nincs időpont, mert pár nap alatt annyi érdeklődő volt, hogy nem óhajtják megmutatni a később jelentkezőknek. Ha megvan az időpont, odamenni, lenyelni a megalázó helyzetet, amikor egyszerre csődítenek oda 6-7 érdeklődőt, akik egymás sarkát tapossák a konyhában. Vagy arra várni, hogy az előző érdeklődő végre befejezze a kérdéseit, és ne a mi 15 percünkből raboljon további perceket. Majd távozáskor bárgyún vigyorogni az utánunk érkezőkre. Megtudni, hogy a határidő, amíg átgondolhatjuk, és ajánlatot tehetünk, az másnap délben van. De, nekünk a hétre még volna 6 db, verítékkel megszerzett megtekintésünk, akkor most mi van?! Nos, ez pont senkit nem érdekel. Határidő után nem lehet ajánlatot tenni.
Tehát mindezeken túl voltunk már jópárszor. Végre találtunk egy szimpatikus lakást, szimpatikus ügynökkel. Rövid a határidő az ajánlathoz, de már megszoktuk, és legalább túl leszünk rajta. Ivi közben olyan szinten összebratyizott az ügynökkel, hogy az kikotyogta, milyen ajánlattal lenne boldog az eladó. A mindentudó pénzügyi tanácsadónk azt mondja, belefér, a bank ad rá hitelt. Szuper. Tűkön ülünk, nem bírjuk a feszültséget: hátha most összejön. Másnap érkezik a telefon: pár ezer euróval lemaradtunk, a magasabb ajánlatot fogadta el az eladó. Ivi romokban. Én is, de egy kemény férfi nem mutatja. A hangulatunkhoz passzoló sorozatot választottunk aznap estére: Walking Dead, 3 epizódot daráltunk le egyben.
Másnap 5h30-kor visszük az ebeket sétálni, én még ilyenkor félig alszom, amikor Ivi benyögi, hogy ő azt álmodta, a nyertes vevő vissza fogja mondani a lakást, és a miénk lesz. Emlékeztettem, hogy mi csak annyira hiszünk az álmokban, mint a fekete macskában meg az asztrológiában, ne is kezdjen bele ilyen korán.
10-kor telefonál az ügynök, hogy a nyertes vevő elállt a vásárlástól, és mivel a mi ajánlatunk nem volt lényegesen kevesebb, az eladó úgy döntött, nem hírdeti meg újra, hanem elfogadja a mi ajánlatunkat.
Így lesz nekem mégis beach body-m.