Hollie, a család legújabb tagja

Nem valószínű, hogy bárki is elhiszi nekem, de ahogy a többi hasonló volumenű, elhamarkodottnak, felelőtlennek, rossznak tűnő döntésünket, ezt is hosszas fontolgatás, beszélgetés, számolgatás előzte meg. Természetesen a fontolgatás és a számolgatás ellenére most sem sikerült racionális döntést hozni: úgy tűnik, minket elsősorban az érzelmeink vezérelnek.

Azért remélem, van aki így is szeret 🙂 (enyhítő körülményként azért néhány észérvet is fel tudok hozni mellete, ha nem is sokat).

De tudom még fokozni: kiderítettük, itt a magyarországinál is nagyobb méretekben folyik a megélhetési kutyagyártás, nagyüzemben hamisítják a törzskönyveket, ezért testileg és lelkileg egészséges kutyát szigorúan csak komoly reputációval rendelkező tenyésztőtől szabad vásárolni. Erre mi mit teszünk? A csalók és szélhámosok kedvenc oldalán, a gumtree.com-on véljük megtalálni a nekünk való ebet. De erősen fogadkoztunk azért, hogy elmegyünk megnézni előbb, megismerkedünk a gazdival, kiderítjük miért akar tőle megszabadulni, teszteljük, elfogad-e minket a kutyus, egészséges-e, majd hazajövünk, alszunk rá egyet, és, ha minden stimmel, akkor visszamegyünk érte.
Így is tettünk. Megnéztük, megismerkedtünk, teszteltük, vizsgáltuk, beleszerettünk, és egyből hazahoztuk. Kicsit aggódtunk, mi van, ha alszunk rá egyet, és akkor hasít belénk, hogy mégse kéne, de az alvást is kipróbáltuk, és nem változott a véleményünk. Ilyen módon végül is megspóroltunk egy oda-vissza utat London másik végébe, jól gondolom?
Nos, Hollie 18 hónapos bullmasztiff szuka, törzskönyves (nem hamisítvány, beszéltem a kennel club-bal), mikrocsippes, nagyon jól szocializált, nagyon barátságos. Egy olyan családból hoztuk el, ahol egy mopsz-szal, egy jack-russell terrierrel, egy amerikai staffordshire terrierrel és 4 gyermekkel élt együtt. Valamint az ötödik gyermek már jelentősen domborodott az anyuka pocakjában. Anyuka pedig úgy érezte, túl nagy a zsongás körülötte immár, és túl sok éhes szájat kell etetnie, ezért az amstaff kivételével minden kutyának új gazdát keresett.
Hazafelé jövet egyből beugrottunk a legközelebbi Pets at home-ba (itteni kisállat kereskedői hálózat, Goldie és Vulcan is innen származnak, ők egyébként élnek, mint hal a vízben), vettünk néhány nélkülözhetetlen és pár haszontalan dolgot az ebnek. Itthon vettük észre, hogy a számlán nem szerepel a 14kg-os kutyatáp, viszont én határozottan becipeltem egy ilyen zsákkal a kocsiból, ezért gyorsan visszamentem, hogy kifizessem.
Vagyis várjunk csak! Úgy emlékszem mégsem mentem vissza, de nagyon bántott a lelkiismeret, és arra gondoltam, ezen túl mindig ott vásárolok majd, így hosszú távon a mi vásárlásainkon is profitot realizálhat a cég.
A lényeg, hogy minden jóval fel vagyunk már szerelkezve kutyailag, jártunk a spanyol állatorvosnál, aki nem tudta, hogy a bullmasztiff, és a masztiff külön fajták (önzetlenségből ingyen felvilágosítottam erről; mindig jó érzés pallérozni a tudatlanabb népek elméjét), de beoltotta Hollie-t, és megállapította, hogy makk egészséges.
A gyerekek persze imádják, Boti kutyákkal szembeni minden félénksége elillant. Követeli, hogy részt vehessen a hajnali és esti sétáltatásokon, ő akarja etetni és trenírozni is. A kutyagumi takarítással kapcsolatban már nem ilyen lelkes, erről bővebben a Gyerekszáj-ban.
Emma is szereti, és főleg büszkélkedni szeret vele. Boldog-boldogtalannak újságolja, hogy neki van egy új BLUEmastiff-ja. Mivel itt még az állatorvos sem tudja, mi az a bullmastiff, az emberek Emmának is lelkesen bólogatnak, és próbálják elképzelni a bluemastiff-ot.