Hogyan keserítsd meg a kutyád életét?

Először is, költözz Hollandiába. Anglia is megfelőnek tűnik első hallásra, de ott túl sok a napsütés és kevés az eső. Írország már jobb választás, mert az eső ott is sárrá változtat mindent, de azért van annyi napsütés, hogy az ember néha rá tudja magát venni egy kutyasétára. Szilárd meggyőződésem, hogy az igazi, überelhetetlenül szar időjárásért Hollandiába kell költözni.

Itt ugyanis nagyjából novembertől márciusig esik az eső, mindössze az intenzitásban van valamennyi különbség. Ennek tetejében, a napot is csak 1-2 órára lehet látni. Havonta. Ráadásul, ha valóban nincs szerencsénk, akkor a tenger felől akár napokig tartó, erős szél is fúj. Ez a kombináció pár hét elteltével a lottónyertes milliomosból is elővarázsolja a szuicid hajlamot.
Idén november elejétől tulajdonképpen folyamatosan esik. Amikor pár percre eláll, már rohanok is nyergelni a kutyákat, hátha nem ázunk rommá, mire visszaérünk a félórás sétából.
Azonban kutyázásilag a legfontosabb nekünk az ebédszünet, amikor egy órára őrült labdázásba fogunk a közeli dombon. Így tudjuk levezetni a petbull energiáját. Csakhogy a közeli domb hetek óta ázik az esőben, így a kutyák nyakig sárosak a labdázás végére. Így kénytelen vagyok lemosni őket, mielőtt bemegyünk a házba, de ezt a műveletet nagyon utálják. Nem olvasták Wim Hof könyvét a hideg víz áldásos hatásáról.
Na jó, oda akarok kilyukadni, hogy bizony előfordul, amikor a labdázás idejét minimálisra kell csökkenteni, mert szakad az eső ebédkor. Meló után pedig már sötét van, nem látni a labdát. De azt mondják a mindenttudó trénerek, hogy 15 perc agy-tréning felér egy óra fizikai tréninggel, úgyhogy ellestem pár trükköt. Az első az, amikor törölközőbe csavarunk pár finomfalatot, az így kapott hurkára még csomót is kötünk, majd odaadjuk az ebnek, aki szépen kibontja a csomót, kigöngyöli a törölközőt, és felfalja a jutifalatot.
Nekem egyik ebem sem kapta meg a memót a központból, biztosan azért nem tudják, mit kellene kezdeni a törölköző-csomóval. Ezért előbb csak a csomót hagytam el, de a 4x begörgetett falat éppen olyan kemény diónak bizonyult számukra. Turkálták picit, de inkább csak kíváncsiságból, és eszükbe sem jutott kezdeni valamit vele. Ezután jött az, hogy csak ráhajtottam a törölköző széléből 15 cm-t a falatkákra. Ekkor már érezték a szagát, de még mindig nem tudták, mit kellene csinálni. A jég akkor tört meg, amikor leültettem őket, vizsla tekintetük előtt kipakoltam egy sor kaját a törölközőre, majd lassan ráhajtottam 15 cm anyagot a széléről. De még így sem az történt, hogy egymást taposva ráraboltak volna a cuccra, csupán elkezdték turkálni az orrukkal végre, és nem hagyták abba az első sikertelen kísérlet után. Azt hiszem Shakira járt először sikerrel, és valahogy hozzájutott az első falathoz. Nem esett le neki, hogy a többi is ugyanott van, előről kezdte az egészet: szaglászás, turkálás, kaparászás, mire megtalálta a másodikat. És így tovább. A fa kupakkal letakart kaja még ennél is nehezebben ment: konkrétan meg kellett mutatnom, hogy a kupakot fel kell borítani, másképp soha nem jöttek volna rá! Azt mondják, a kutyák egy 2 éves gyermek értelmi képességével rendelkeznek, de nekem erős kétségeim vannak.