Hip-Hop

Az ősszel Boti megkérdezte, hogy mit csinálnék másképp, ha ismét tinédzser lehetnék, mint ő. Mondtam, hogy van pár dolog, de az biztos, hogy megtanulnék igazán jól táncolni. Miért? Mert úgy könnyebb csajozni.

Erősen elgondolkodott rajta – amint tudom Emmával is meghányta-vetette a dolgot -, és pár nappal később előadta az ötletét, hogy szeretne táncolni tanulni. De nem valami klasszikus, rém unalmas táncot választana, hanem olyat, ami menő, és a suli-diszkóban hasznát veheti. Így lett belőle hip-hop. Emmát is rávette, hogy járjon, mert egy komolytalan kisfiú kivételével ő az egyetlen srác a csoportban, és a lányok csak olaszul beszélnek, szóval irtó ijesztő az egész szituáció. Emmával viszont picit kevésbé égő.
Péntekenként járnak, és a szülőket kizavarják az óráról, szóval hónapokon át gőzünk nem volt, mi is az a hip-hop tánc. Annyit láttunk csupán, hogy semmi pénzért ki nem hagytak volna egyetlen foglalkozást sem, és otthon olykor együtt gyakoroltak, meg nevettek egymáson. Azt mondták, a legrémisztőbb az egészben, amikor nem az adott koregráfiát gyakorolják, hanem freestyle gyakorlat van és improvizálniuk kell az egész csoport előtt.
Most viszont tartottak egy nyílt órát, fényképezni is lehetett. Bár a zene nem az esetem, nagyon passzolt a mozgáshoz. Nagyon látványos a koreográfia, még ilyen amatőr szinten is szórakoztató. Boti belead apait-anyait, nagyon koncentrál végig. Emma pedig laza, mint a rigalánc, olykor az ellenkező irányba kezdi a mozgást, de ez láthatóan nem nagyon zavarja.