Házvásárlás Hollandiában

Ez az, ami Hollandiában nem egyszerű, mert az ország kicsi, ehhez képest rengetegen lakják és a városok gyakorlatilag nem tudnak hová terjeszkedni. Mindennek pedig egyenes következménye, hogy csillagászati árakkal lehet számolni. De ez csak a kisebbik baj.

Tehát az ember fia/lánya úgy dönt, hogy külföldről Hollandiába költözik, és ingatlant vásárol, mert a bérlésnek még több hátránya van, mint a vásárlásnak.
Ránk szokták mondani, hogy nem ismernek lehetetlent, meg fejjel mennek a falnak, stb., ezért gondolom senki sem csodálkozik azon, hogy mi nem találtunk semmi kivetnivalót abban a gondolatban, hogy a neten kiválasztunk pár házat, odautazunk izibe’, másfél nap alatt megnézzük a legjobbakat, és pikk-pakk, már döntünk is, melyik legyen az otthonunk a következő 10 évre. E gondolatot pedig tett követte, de azért már az indulás sem ment egyszerűen. Egyrészt nem igazán szerettük volna vinni a gyerekeket és kutyákat, mert a másfél napra 10 ingatlant szerveztem le megnézésileg, ami folyamatos rohangálást jelent. Viszont nem volt kire bízni őket (illetve elég körülményes lett volna – köszönjük Gáborkának, hogy felajánlotta a segítségét!), valamint Hollie 2 hete tartó betegsége is egyre aggasztóbbá vált, hiába vittük többször orvoshoz.
Több ok miatt az utazást nem akartuk elhalasztani későbbre, így megkérdeztük a gyerekeket, mit szólnának, ha itthon lennének pár napot kettesben, és addig nem kell iskolába menni. Egyből belementek, büszkén mondták, hogy már nem félnek, és bebizonyítják, hogy rájuk lehet bízni a házat nyugodtan.
Azért ettől mi nem nyugodtunk nagyon meg, de belementünk. Hogy még kevésbé érezzük jól magunkat, indulás előtti napon, az állatorvos olyan antibiotikumot írt fel a kutyának, amit injekciózni kellett, mert a tablettákat kihányta. Mondtam neki, hogy mi elmegyünk pár napra, és kisakkoztuk, hogy az injekciót valamelyik gyereknek kellene addig beadni. Ezért levittem őket a dokihoz gyorstalpaló tanfolyamra. Természetesen Emma vállalta, hezitálás nélkül. Imádom a csajt!
Közben Gaia és Laredona a szomszédból felajánlották, hogy ránéznek a gyerekekre, elviszik őket a suliba is, illetve át is tudnak jönni éjszakára, de ez utóbbit a gyerekek méltatlankodva visszautasították.

Na, így indultunk útnak, ráadásul Ivi sunyi kommandóakcióban repülőjegyeket vett, nem engedte, hogy vezessek. Nem olyan gáz már egyébként, talált nekem valami cuccot, amivel bedrogoz felszállás előtt, és pár perccel később “mindentleszarok” elmeállapotba kerülök néhány órára.

Szombaton, késő délután érkeztünk, az eredeti terv vasárnapra az volt, hogy gyönyörködünk, fényképezünk a városban. Természetesen közben rájöttünk, hogy autó nélkül nem tudunk megnézni 10 ingatlant ennyi idő alatt, ezért turistáskodás helyett a kölcsönzött kerékpárokkal járjuk inkább be az összes környéket, hogy hétfőn és kedden legalább már azzal ne menjen idő.
Ez valóban szuper ötletnek bizonyult: az ingatlanok fele egyből ki is esett, mert ugyan szép, kertvárosi övezetben voltak, de a központból jövet át kellett vergődni egy borzasztóan sivár, szemetes kerületen. Mivel nem tartom magam rasszistának, úgy fogalmazok, hogy fehér embert alig, arabnak tűnő, arab jellegű ruhában bóklászó, és arab nyelvnek hangzó nyelven beszélő embert viszont annál többet láttunk, és bár nem ismerjük ezeket az embereket, a kerület nagyon rossz benyomást tett ránk.
A város többi része viszont ahol megfordultunk, nagyon tetszett. Rengeteg csatorna, kisebb-nagyobb tavak, parkok mindenfelé, tiszta labirintus az egész hely. Ahol víz van, ott nádas, kacsák, vadludak és egyéb madarak is vannak. Ahol park, ott általában birkák és kecskék. Nagyon hangulatos.
A mindent behálózó, tökéletes minőségű kerékpárutak méltatásába bele sem kezdek, mert nincs annyi időm. Azt sem részletezem, hogy a folyton esős holland időjárás úgy megtréfált minket, hogy mindketten vörösre égtünk pár óra alatt.

A lényeg tehát, hogy megnéztük a fennmaradó házakat, és kiválasztottuk azt a kettőt, amelyik a legjobban tetszett. Itt következik a holland sajátossága a dolognak: ajánlatot kell tenni a házra. Olyan összeget kell ajánlani, amennyiért te szívesen megveszed az ingatlant. Ezt minden érdeklődő megteszi, és ha valaki többet ajánl nálad, akkor az ügynök felkér, hogy adj egy végső ajánlatot is, aminél feljebb már nem vagy hajlandó menni. Amikor ezt a kört is megfutja az összes érdeklődő, akkor a tulajdonos a legmagasabb árat kínálónak adja el a házát. Ugyanis nem az a ház ára, amennyiért meghirdetik, hanem az, amennyiért eladják. Mivel jóval kevesebb az ingatlan a piacon, mint a vásárló, ezért a házak nagy része a hirdetési árnál 10-30 %-kal drágábban megy el.
Hát, nekünk nem volt kedvünk licitálni, mert a ház, ami nagyon tetszett, alapáron is olyan drága volt, hogy nem igazán maradt buffer licitre. Plusz, ki a franc bírja azt idegekkel. Fontos tudni, hogy itt kb. a ház értékének 10%-át kell kifizetni mindenféle illetékek, ügyintézői díjak formájában, tehát ezzel az összeggel a ház árán felül rendelkezni kell, ezt nem lehet hitelből megoldani.
Ezért kértük az ügynököt, hogy zárjuk a dolgot rövidre annyival, hogy ő megkérdezi, mi az az ár, amiért az eladó szívesen eladná a házat, mi meg eldöntjük, hogy az nekünk belefér-e, és ha igen, akkor ők leveszik a házat a piacról.
Ez nagyon nem tetszett az ügynöknek, mert itt nem ez a szokás, hogyan képzeljük, neki mennyi munkája van abban, hogy a sok embert ide leszervezte háznézőbe, milyen mérgesek lesznek azok, ha ő törli a látogatásokat, stb. Mondtuk neki, hogy véleményünk szerint az ő munkája alapvetően az, hogy eladja a házat, nem az, hogy bemutassa minél több embernek, mi pedig meg akarjuk venni ezt a házat, szóval kérdezze meg az árát. Belement végül, az eladó hamar válaszolt is. Ekkor küldtünk egy hivatalos ajánlatot, ami a kért árnál pár ezer euróval kevesebb volt, 8 órás lejárati idővel. 7 óra 59 perc elteltével hívott az ügynök, gratulált, hogy az eladó elfogadta az ajánlatot, és megjegyezte, hogy ilyen játékot vele még nem űzött senki, de értékeli, mert a végén mindenki elégedett, és neki ez a fontos. 😀

Most pedig következik a neheze: megszerezni a hitelt.
Találós kérdés: hogyan szerzel úgy hitelt házvásárláshoz, hogy nincsen az országban még bejelentett lakcímed – hiszen azért veszel ingatlant, hogy legyen – de hitelt csak akkor kapsz, ha regisztrált lakcímmel rendelkezel?