Graffiti land (Ivi)

Ma van a híres London Marathon, de nekem egyetemre kellett mennem. Kicsit hamarabb indultam, hogy elkerüljem a tömeget, és így több időm jutott felfedezni az egyetem környékét. Gábor és a gyerekek már nagyon hiányoznak nekem, ezért amikor megláttam egy unikornist (Emma kedvence), akkor úgy döntöttem, csinálok nekik egy blogot arról, hogy ma mit láttam. Elfogult vagyok, de szerintem nincs a világon jobb terep, mint London a graffiti vadászatra.

PS. A londoni maraton mindig ambivalens érzékeseket kelt bennem. Egyrészt imádom a hangulatát és az erőfeszítést, amit a világ minden tájáról ideutazó emberek tesznek többnyire egy alapítvány számára. Másrészt, gyűlölöm a szeméthalmot, ami utána marad, és van valami lehangoló abban, ahogy a nagyon elfáradt résztvevők vánszorognak a cél felé.