Giethorn boat trip

Május végére kisütött a nap, és az eső is elállt végre néhány órára. Ivi kiadta a parancsot: irány a Holland Velence.

2,5 órányira északra, zegzugos csatornák és nádfedeles házikók között lehet elektromos ladikkal romantikázni és élvezni a természet közelségét. Végre egy kis felhőtlen kikapcsolódás.
A hajót átadó fiatal srác nagyjából 30 másodpercet szánt arra, hogy betanítson minket a jármű kezelésére, majd lelépett. Ott lebegtünk egy szélesebb csatorna közepén, és hiába tekergettem a kormányt, sosem abba az irányba mozdultunk, amerre kellett volna. Pár perc szerencsétlenkedés után azért rájön az ember, hogyan működik ez: sebességtől függően 10-30 másodperces késleltetéssel reagál a teknő a kormánymozdulatokra. Ezt ugyebár az embernek nincs türelme kivárni, ezért túlkormányoz, nekimegy mindennek, és olykor egy kanyar bevétele 360 fokos fordulatban végződik. A csatornák szűkösek, hasonló hajók előttünk, mögöttünk, nem nagyon lehet bénázni. Pár perc után már tiszta idegállapotba kerültem, észre sem vettem a romantikus lagúnákat, annyira figyeltem, hogy ne süllyesszem el a bárkánkat egy szerencsétlen mozdulattal. Amikor a csatornákból végre kiértünk a nyílt vízre, már Ivire is rá mertem bízni az irányítást, gondolván, hogy ott nagy bajt nem csinálhat, legfeljebb besodródunk a nádasba.
Mihelyt leült a kormányhoz, egyből leintett, hogy nem kell megmondjam, hogyan irányítson, fog az menni. Hát jó, befogtam, és készültem a borulásra. Ehhez képest neki mindig arra ment a hajó, amerre akarta. Olyan magabiztossággal húzott el a többiek mellett, hogy csak pislogtam. No, de a tavon könnyű, lesz itt még izzadás, amikor visszatérünk a csatornákba! De ott sem változott semmi, a ladik megtáltosodott, és követte Ivi minden utasítását. Be kellett látnom, hogy az asszonynak kifejezett tehetsége van a bárkakapitánysághoz. Úgyhogy a hátralévő időben nála maradt a kormányzás, én pedig fényképeztem, és igyekeztem beleszólni mindenbe az anyósülésről. Az autóban is ez a munkamegosztás, ugyebár.
Összességében szuper élmény kerekedett a kirándulásból, bár Velencéhez hasonlítani enyhe túlzás. Leközelebb a lurkókkal jövünk, és azon mulatunk majd, ahogy percenként összevesznek a kormányzáson.