Drogos gyerek a családban

Mindenki tudja, hogy Hollandiában mindenki marihuanát szív, mert itt azt törvényesen megteheti. Mindenki rosszul tudja, de erről majd később.
Ivi azzal sokkolt tegnap reggel, hogy mosás előtt ellenőrizvén a ruhák zsebeit, egy kis fém dobozt talált Emma nadrágjában, abban pedig egy óriásira sodort füves cigit és öngyújtót.

Úristen, mit tegyünk, máris drogozik a gyerek, pedig még csak 15 éves! A szakirodalomból tudjuk, meg lehet, hogy egyszer, évekkel ezelőtt említette is valamelyik pofátlan gyerekünk, hogy az üvöltözés nem megoldás, mert kontraproduktív. Egyébként is, a tiltás meg a balhé csak annak módszere, akinek nincs értelmesebb ötlete. De azért mégis, baszki, drogozik a gyerek! Az már majdnem világvége.
Megálltuk, hogy indulatból reagáljunk, de mikor épp nyergelte fel a bringát iskolába indulván, összefutottunk, és kérdezte, hogy vajon jól érzékelte-e, hogy az anyja mérges rá valamiért. Mondtam, hogy én is kurta mérges vagyok, mert anyád megtalálta a füves cigit a ruhádban. Készülj az intervencióra, ahogy hazaértél a suliból.
Emma elment, mi pedig a szokásos reggeli kutyasétát arra használtuk, hogy próbáltuk kitalálni, hogy mit mondjunk neki, hogyan győzzük meg, hogy ne cigizzen, egyáltalán, mit mond a törvény erről, kitől szerezte, ha vette, kinek a pénzéből, stb, stb.
Hát, először is, azt kellett tisztázni, mennyire legális a marihuana fogyasztás Hollandiában, mert nagyjából ettől függ az, mit várhatunk a környezettől. Kiderült, hogy törvény szerint illegális termeszteni, árulni, vásárolni, birtokolni és fogyasztani, mennyiségtől függetlenül. Azonban az állam álláspontja az utóbbi pár évtizedben az, hogy a teljes tiltás a világon sehol nem vezetett eredményre, ezért, bár a törvény érvényben van, a gyakorlatban a hatóságok tolerálják az ún. soft-drogok személyes, otthoni használatát, 18 éves kor fölött. Tehát elvileg törvénybe ütközik, de a gyakorlatban gond nélkül lehet vásárolni ezeket, és amíg az ember a saját kertjében, otthonában füstöli, senki nem avatkozik bele. Természetesen a fiatalok erre is fittyet hánynak, és gyakran az iskola bejárata mellett szívják. Nagyon ritka, hogy a rendőrség ebbe beleavatkozna, azt viszont tapasztaltuk a mellettünk lévő iskolánál, hogy rendszeresen kergetik a mopeddel közlekedő, diákokat ellátó dílereket. Nehéz dolguk van, mert a kis csatornák és utcák között nem könnyű elkapni egy villámgyors motorost, másrészt a technika az, hogy többnyire csak 2-3 joint-ot tartanak maguknál egyszerre, és amikor azt eladták, fordulnak a következő adagért. Ez pedig nem számít kereskedelmi mennyiségnek, és ugyan rá lehet fogni, hogy illegális, de büntetéssel nem jár.

Kanyarodjunk vissza a mi drogos kislányunkhoz. Természetesen még nem tértünk magunkhoz a döbbenettől, és a kirakó egyre több darabja kezdett a helyére kerülni. Ivinek hirtelen leesett, miért kóválygott Emma – szokásától teljesen eltérően – az emeleten, a szennyes ruhák környékén. Tutira eszébe jutott, hogy nem vette ki a cigit a zsebéből, és próbálta menteni, amíg nem késő! Én pedig rájöttem, hogy az új barátnője az osztályban, említette, hogy az anyukájának nagyon fájnak az izületei, és most már nyilvánvaló, hogy füves cigit szív a fájdalom enyhítésére. A lányok meg lopnak belőle, és a parkban füstölnek, mint a gyárkémény!
Az egyetlen dolog, ami nem passzolt, hogy miként kerülhette el a figyelmünket a marihuana szaga. Elég jellegzetes, és legalább a ruhájának át kellene vennie, de soha nem éreztük.
Közben Emma hazaért a suliból, összeültünk a nagy beszélgetésre. Ivi irgalmatlanul vészjósló tekintettel előbányássza a fém dobozt és odadobja Emmának: – Halljuk a sztorit, kislányom!
Azt hittem, rosszul látok, Emma szája sarkában cinikus mosoly bújkált! Hűha, eddig türtőztettük magunkat, de ennek nem lesz jó vége. Emma kinyitja a dobozt, átnyújtja nekem is. Ott van benne a sodort cigi, meg az öngyújtó. Épp úgy néz ki, mint a fenti képen. És épp úgy nincs szaga. Inkább, mintha illatos lenne. Emma már nem tudja visszatartani a vigyorgást: – De anya, ez egy levendulából és rózsasziromból sodort fake-blunt!
Micsoda??!
Hát igen! Neki ez azért kell, mert a fiatalok rendszeresen tukmálják marihuánás cigivel, ő nem kér belőle, de nem akar konfliktust sem emiatt. Ezért mindig hord magánál egy ál-cigit, és mindenkit azzal szerel le, hogy ő a saját cuccát szívja. El kell ismernem, a dobozban, öngyújtóval együtt még a hozzám hasonló, vén drogosokat is simán megtéveszti.

Amíg én azt magyaráztam Ivinek, hogy a gyerek most egész nap fő a levében, és próbál valami hihető mesét kiizzadni magából, mire hazajön, addig ő a barátnőjével betegre röhögte magát a suliban, és azon poénkodtak, hogy a szülei bizonyára kitagadják, mert elfüstölte a család oregánó-tartalékát.