
Bruges


18 éve van a bakancslistánkon ez a város, ekkor láttuk az In Bruges (Erőszakik) c. filmet. A mozit is érdemes megnézni, de a városka az igazi durranás: nálam megelőzi az összes urbánus helyet, ahol eddig jártunk.
Sajnos egyetlen jó képet sem sikerült készítenem, de mindenki higgye el, hogy ide a világ túlsó feléről is érdemes elutazni. Miért? Mert egy időkapszulába lép az ember: az óváros a 12. század óta gyakorlatilag érintetlenül maradt fenn. Nemcsak a történelem pusztításai, de a modernizálás is teljesen elkerülte. Állítólag Európa egyik leggazdagabb városa és legforgalmasabb kikötője volt az 1300-as és 1600-as évek között. Ekkor épültek a csodálatos épületek, a 83 méter magas Belfort harangtorony, a kórház, a mindent behálózó csatornarendszer. Aztán fő csatorna, ami a várost a tengerrel kötötte össze, elhomokosodott, teljesen meghiúsítva a tengeri közlekedést. A hajók nem tudtak többé kikötni, a kereskedelem megszűnt, a pénz odébbállt, a város elnéptelenedett és szegénységbe süllyedt. 300 éven át a kutyát sem érdekelte a hely, nem volt pénz modernizálásra sem, így minden maradt úgy, ahogy megépült a város fénykorában. Aztán a turizmus felfedezte magának, mostanra 120.000 fős a lakosság, és mindent megtesznek, hogy konzerválják a középkori állapotokat a belvárosban.
A harangtoronyba természetesen kötelező felmenni. A bejáratnál figyelmeztetnek, hogy nincs lift, a lépcsők pedig felfelé haladva egyre szűkülnek, ezért gyakorlatilag csak egyirányú forgalom lehetséges. Na, de akkor, hogyan lehet lejönni? Hát, ha lapjával, a falhoz simulunk, akkor a lefelé tartók talán elférnek mellettünk, de ez nekünk is jó, mert addig mi pihenhetünk mászás közben. A legfelső szintre boszorkányos ügyességgel sikerült 27 tonnányi harangot telepíteni, ami összesen 47 hanrangból áll, egyedülálló karilont, vagyis harangjátékot alkotva. A Győzelmi Harang a legnehezebb a maga 6 tonnájával, de ez csak különleges alkalmakkor szólal meg, mint például a király születésnapja, és nem része a harangjátéknak. Még ezen is túltesz súlyban a 9 tonnás zenedob, ami a harangjátékot vezérli. Egészen elképesztő, hogyan tudtak ennyi súlyt felemelni és üzembe helyezni, modern eszközök nélkül.
A Szent János kórház épülete is egyedülálló: 850 éves, és Európa legrégebbi fából készült tetőszerkezetével rendelkezik. A főépületben szuper múzeum mutatja be az orvoslás történetét, korabeli eszközökkel, leírásokkal. Maradjunk annyiban, hogy a penicillin előtt gyakorlatilag bármilyen kórházi kezelés felért egy alapos kínzással, és általában elhalálozással végződött.
A burges-i Begijnhof szintén lenyűgöző látványosság. A beguina-közösségek a 12. században alakultak ki először, egyedülálló nők hozták létre őket, akiknek a korabeli, férfiak uralta társadalomban egyedül semmi esélyük nem volt a biztonságos, független életre. Összefogva azonban megtarthatták vagyonukat, finanszírozhatták a saját biztonságukat, és nem kellett ehhez feladni a világi életet és egyházi rendekhez csatlakozniuk. Amolyan női oázisként lehet ezeket a közösségeket elképzelni.



































Itt tudsz feliratkozni, ha akarsz értesítést az új bejegyzésekről:
