Apa 70

Mindig kíváncsi voltam, mivel tölti az idejét az ember 70 évesen, röpcsire pattantam hát, hogy kiderítsem.

Meg azért is, hogy enyhítsünk cseppet azon az égbekiáltó igazságtalanságon, hogy Aput mindig jóval a születésnapja előtt köszöntöttük – többnyire augusztusban, mikor éppen odahaza jártunk -, ami azért elég távol esik az októberi dátumtól.
Ráadásul idén csak februárban jártunk náluk, az augusztusi látogatás kimaradt. Ezért Dórival kitaláltuk, hogy szülinapi meglepetés gyanánt magunkat prezentáljuk október 4-én, amit szigorú titokban tartunk, ameddig csak tudunk.
A nagy titok első felére nagyjából 2 perccel azután derült fény, miután 2-án benyitottam a szentendrei garázsba, ahol Apu – ahogy ez már a 70-esek klubjában szokás – éppen a kilómétereket rótta a szobabiciklin. Az említett 2 percre ahhoz volt szükség, hogy lecsörögjön neki, hogy nincs kandi kamera, meg kész átverés, valóban én állok előtte. Előbb az arca derült fel, utána megöleltük egymást, végül abbahagyta a tekerést is.
A meglepi második fele az volt, hogy Dóri is jön, a két lurkóval. A tervek szerint egy bocsánatos hazugsággal kicsalom az autót, és elhozom őket a reptérről másnap délelőtt. Indulás előtt valamivel azonban kiderült, hogy otthon felejtettem a jogosítványom, így Apunak kellett vezetni, ezért előbb kitudódott a turpisság. Azért persze így is nagy volt az öröm.
A néhány nap alatt igyekeztünk sok időt együtt tölteni, Zoliék kétszer is eljöttek bulizni, Nyíregyházáról is eljöttek a rokonok, szóval büszkén elmondhatom, hogy a fele család hiányában is sikerült jelentősebb zajt és felfordulást teremteni erre a rövid időre, és remélem a mai napig van mit kiheverni az ősöknek.