Álomszülinap (Ivi posztja)

Szegény férjem évek óta szenved a szüllinapom ünneplésével. Nov. 18. az a dátum, amikor nem akarok semmilyen középpontban lenni, csak elbújni, és megvárni, amíg elmúlik.

Nem az évek múlása miatt, azokra büszke vagyok, de iszonyúan félek attól, hogy ha valami nem tetszik az ajándékok közül, akkor megbántom azokat, akiket a legjobban szeretek. Mindezek tetejében a szeretetnyelvem az ölelés, így aztán nagyon ritka, hogy egy ajándék vagy ez ünnepség jobban levenne a lábamról, mint egy sokkal egyszerűbb gesztus.

Kriszti úgy döntött, hogy semmi nem igaz, abból, amit írtam, plusz Gábor is segítségre szorul. Ő jobban tudja, mi kell nekem: egy hosszú hétvégi csatangolás a morcos szülinapossal a holland városokban és egy gyönyörű ajándék. Fogta, kiutazott, és levette a lábáról az egész családomat úgy, ahogy azt 23 éve velem tette. És milyen jól tette. Megnéztük a Cirque du Soleil fantasztikus előadását egy hágai séta után, bejártuk Emmával Rotterdam-ot, és Delft-ben reggeliztünk, és tortára vadásztunk, mert azt úgy illik a nagy napon. Borzasztó szülinapi dalokat hallgattunk, és szétröhögtük magunkat azon, hogy a barátságunkat egy csomó holland meleg-szerelemnek hitte. Mindenhová elmentünk, amire Gábort nem tudnám rávenni ennyi év után. Volt kötelező hajókázás, holland sütik evészete, ázsiai konyha, angyalszárny-fotózás, röptében elintézett sminktanácsadás, vásárlás Emmának (ketten álltunk Emma öltözője előtt). És még egy kis virtuális valóság boxolás is belefért. Minden este szó szerint belerogytunk az ágyba, hogy aztán újult erővel folytassuk Hollandia felfedezését – női módra. Nagyon köszönöm, hogy eljöttél hozzám, Krisznyó: te (és Gáborka) vagytok a legjobb szülinapi ajándék a mi korosztályunkból. Amikor nyáron Magyarországra megyünk, folytatjuk. 😀 Vigyázat telefonos képek és amatőr selfie-k jönnek.